Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 1. szám

Komjáthy Aladár: Házak, világos ablakok

Világos ablakok mögött,
mikor az esti ég
tünődő csillaglábakon
a borzas földre lép,
a város népe megpihen,
lerakja terheit,
az asszonyok szorgos keze
vacsorához terít.

Feledve gyár, műhely, robot,
a szörnyű hivatal,
nem kell remegni reggelig:
a főnök mit akar?
Felsóhajt gazdag és szegény,
eldobja szerepét,
csak egyszerűen ember lesz,
ha otthonába tért.

Magányos sétáim során
elnézlek ablakok,
mögöttetek, arany szemek,
de sok ember lakott;
úgy váltogatja színeit
az élet, mint a hab,
amit a morgó óceán
a tűrő partra csap.

Mögöttetek sír a halál
és sír az ujszülött,
beteg, vergődik s megremeg
a kínba öltözött
zord kéj, amit a szenvedély
lámpásul gyujt a bús
fogantatásnak, hogy a vér
jogán éljen a hús.

Ó! házak, hajlékok, oduk,
rajtatok át ömöl
a testek élő árvize,
amit a mord gyönyör
duzzaszt s az elmúlás apaszt,
amíg a gondolat
riadtan zúzza szét magát,
üres egek alatt.