Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 1. szám

Komjáthy Aladár: Mérleg

Miért is vettem tollat a kezembe,
miért kellett nekem
költőnek lennem? Lettem volna bankár,
lenne becsületem.

Bolond, aki bolondul szerteszórja
keserves kincseit;
hallgasson el, kit meg nem ért a század
s szerencse nem segít.

Miért vergődtem s fulladoztam bénán,
ha divat kell s irány?
Olyan vagyok, mint országát veszített,
börtönbe zárt király.

Köröttem némaság, gyötrő szavamra
válasz nem érkezik,
érzem, amint költészetem a semmi
mocsarába veszik.

Lobognak talmi lángok, jó magam meg
bolyongok, mint lidérc,
költőnek lenni - Úristen, felelj hát -
mire volt jó, mit ért?