Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 1. szám
az eldobáshoz már e tájon
volt erőm, hitem, ravaszságom,
becsapva éber lelkem is.
lopni készül, ugy tapogattam
s vetettem el mind hamarabban,
mi züllesztett reményleni.
tudjak még jókor megtagadni
mindent, hogy meg tudjak maradni
embernek, bár vaknak-süketnek!
a száműzött körül honán tul.
Szállok szédülten a világból
egy helyben állva, mozdulatlan.
csak állni, hű arccal előre,
súlyos csönddel tömörre tömve,
önzően, mint a kőszobor.
a csontház. Mit kell megőriznem?
Ha feltör, megtudja majd isten,
keserüt nyelvén, emberül.