Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 10. szám · / · Cs. Szabó László: FOJTOTT NYÁR

Cs. Szabó László: FOJTOTT NYÁR
(EURÓPAI ÚTINAPLÓK)
Május 14.

A. S. a Collčge de France tanára. Az apja 1870 után költözött Elzászból Le Havreba. A legpedánsabb francia tudós, naponta kétszer rendezi az íróasztalát. Hallja, hogy protestáns vagyok, s földerül. "Tisza is az volt." Keveset tud a politikusról, de a konok, fekete ember él benne. Kikérdez a magyar hittestvérek számáról, foglalkozásáról, társadalmi erejéről. Később azt mondja: " Nyaranta Ardéche megyében szabadabban lélegzem. Ott protestáns a többség. "Ehhez a mondathoz ismerni kell a francia kálvinistát. Vérig sértett nép, Jarnac, Mocontour még ma is bosszúra inti. Sose láttam ilyen haragtartó kisebbséget. Ez a megfontolt, fagyos és módszeres harag közvetítette szabadkőműves barátságukat is. Sedan után tudvalevőleg német, sőt porosz alapokra került a francia közoktatás. Ebben a reformban oroszlánrész jutott a protestáns és szabadkőműves kisebbségnek. Vállvetve dolgoztak, az iskolareformban elfojtott kisebbségi érzésük elégült ki, sőt a forradalom hivatalos, egyetemi mítoszában is részben a protestáns elit keresett elégtételt a korábbi üldözéséért. A katolikus egyház s a politikai reakció a harmadik köztársaság elején még szoros szövetségben állt, a világnézeti egyensúly tehát a protestánsokat önszántukon kívül is a haladó baloldaliak közé sodorta volna. De ma már nekik is vannak szerzett jogaik, gazdasági fellegváraik. Van mit félteniök. Az elszegényedett katolicizmus viszont hovatovább elszakad a jobboldaltól, Péguy óta gyakran a szélsőbalról sorozza önkénteseit. A két vallás politikai szerepe láthatólag fölcserélődik, a katolikus forradalmár a liberális "régi rend" ellen fordul, a protestánsok kapitalisztikus szerzett jogaikba kapaszkodnak. De szellemük nem változik, ezentúl is a szenvedély nélküli eszesség képviselői, mint maga a világhírű A. S.

*

A Société d'Histoire de la III. République ülésén. Egy elfelejtett politikus leveleit ismertetik. A vita csakhamar áttér Gambettára s Jaurčsre. Mind a kettő igazi délvidéki torok volt. Gambetta különösképpen a megtestesült Máriusz, a kávéház teraszán harsog, veri az asztalt, de alapjában véve könnyen puhuló, kezes, torzonborz oroszlán. Feltűnik, hogy milyen gunyorosan beszélnek a szívremegtetőről. E. P., a társaság titkára később fölvilágosít. A jelenlévő történészek kivétel nélkül északiak, a Loire-tól északra születtek. Franciaország egyszerre déli - mediterrán, és északi - germán ország. Legkedvesebb folyójuk, hazai Tiszájuk: a Loire lankások és ligetek közt folyik, mégis jobban kettéválasztja a nemzeti jellemet, mint a ligur, gall, burgund, frank, breton, olasz, spanyol vér. A déliek, azaz a Loire-tól déliek lenézik az északit, aki katolikus keresztvíz alatt is morc protestáns egy kicsit, az északiak, azaz a Loire-tól északiak lenézik a délit, aki napi egy óra munka után rohan a kávéházba, a kocsmába, s a nőkhöz. Gambetta, a cahorsi "bon copain" és Robespierre, az artoisi "pure", a jópofa és a tiszta lélek közt az a különbség, ami a déli és északi franciát elválasztja. sose tudnak megegyezni.

*

R. B. tíz év előtt még esküdött a royalista Action Francaise-re. Ez volt az utolsó fél században a legigényesebb szellemi mozgalom. Aki sokat követelt magától, hozzájuk állt. Nincs szebb, mint a kevesekkel, a nevesekkel tartani. Kevesen voltak, de hatásuk a szellem erejét bizonyította a szellemtisztelő fiataloknak. Kiátkozva, politikailag közömbösítve, pusztán Párizsba szorítva az egész világ fiatalságához elértek.

Egy leckével megint okosabbak vagyunk. A kristályos mozgalom az idő szorításában összerepedt, a gyémánt szellem meghempergett a napi politikában. Maurras, a mozgalom alapítója írja mostanában Franciaország legtájékozatlanabb külpolitikai vezércikkeit. A süket ember ma már befelé is süket, aggkori csapkodással maga veri szét egykori ültetvényeit. A nagy nemzedék letűnőben, legvonzóbb alakja, Bainville meghalt, elszánt, kevéssé válogatós fiatalok (Brassilach, Gaxotte) osztoznak az örökségen.

*