Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 10. szám · / · Cs. Szabó László: FOJTOTT NYÁR

Cs. Szabó László: FOJTOTT NYÁR
(EURÓPAI ÚTINAPLÓK)
BÉCSI HÁZTETŐK
Május 7.

K. Gy. az egyik félfülkében. Közép-Európában utazunk, a beszéd hamarosan a "háború után"-ra fordul. Még nagyon közel van, folyton rá gondolunk. Történész szemmel találgatjuk, mikor is lett vége. Három-négy nap köz habozunk. Századunk túlsó égaljáról a szankciók napja talán új Agadirnak, az Anschluss új Balkán-háborúnak, München új Szarajevónak fog látszani. Mi a prágai bevonulás mellett döntünk. Ez volt a "háború után" végnapja.

1920 táján Münsterben tanult közgazdaságot. Egy porosz tanár, Plenge, a hadigazdálkodás tiszteletére intette. Sokkal jobb, sokkal poroszabb szocializmusnak tartotta, mint a weimari rendszert, amely Rathenau tervei mögött siralmasan megalkudott a tőzsdésekkel s a pénzhígítással. Kedvenc kifejezése: "Vertiefung des Socialismus" a hadigazdálkodásra célzott. A szocializmus csak akkor hat a németre, ha porosz; háború nélkül se mond le a német katonák vértelen közép-európai haditerveiről. Plenge már akkor "igazi szocializmus"-ról, egy "nemzeti szocializmus"-ról írt.

Ilyen felvillanó jelekből eszméltünk rá, hogy a közgazdaságtudomány a háború után önnön sírásója volt. Legalábbis Németországban visszakívánkozott a politikai felügyelet alá. A tizennyolcadik századig az államtudományok egyik fejezete volt, a tizenkilencedikben fölszabadult, akárcsak egy ifjú nemzet, a huszadik században ismét az államtudományba merül. Közben nagy utat járt. A régi rendben egy felvilágosult fejedelmi államtudomány alattvalója volt, ma a parancsuralmi államot szolgálja. A tudományok örökkévalóságában olyan rövid ideig tartott az önállósága, mint Csehszlovákiáé.

Mihelyt a németek a szocializmusba nemzeti gondolatot oltottak, a hadigazdálkodás megint föllendült. Ma már túlszárnyalták az oroszokat, a világtörténelem legnagyobb államszocialista kísérletére vállalkoztak. Igaz, hogy az idő is megért rá. Amelyik országban nincs parancsuralom, ott is van "nekilendítés", vagyis egy félénkebb, toldottabb-foldottabb államszocializmus. Ez a nekilendítés a rendi Portugáliában éppen úgy bevált, mint a nemrég még szabadkereskedő Angliában vagy Svédországban. Egyedül Amerikában bukott meg. Az országot készületlenül érte Roosevelt gazdaságpolitikája, a befogadókból hiányzott a lélektani és elméleti előkészítés, az alkalmazókból a rideg céltudat, mind a kettőből a történelmi előzmény. Jószándékkal, rádióbeszéddel, elnöki körúttal nem lehetett pótolni a vasútállamosítást, a közüzemesítést, Rochdale-t: szóval az ezirányú európai múltat.

*

A hold az ablakhoz csal. Meredek, magas háztetők áznak a fényben. A tér egyik oldalán mogorva biedermeier bérkaszárnya, a másikon rokkant palota csigás díszekkel, sisakos orommal. Bécs fénykorában születtek. Az ajtó franciául beszél, az ablak olaszul, az erkély spanyolul, az eresz magyarul, a kémény valamelyik szláv nyelven. De most eltitkolják a nyelvérzékét. Bécs egy esztendeje német határváros.

Van egy régi rajzsorozat, "Der Kaufruf in Wien" a címe. 1775-ben adták ki, a bécsi utcai árusokat ábrázolja. Fél Európa találkozott a macskaköves utcán s a virágos udvarokban, az olasz, a szlovén s a horvát délről; a magyar, a tót, a zsidó, az örmény s a görög keletről; a cseh, a lengyel, a sziléziai északról; a salzburgi, a tiroli s a bajor nyugatról jövet legalább egyszer átsétált a Grabenen. Olyan kozmopolita volt, mint Róma az ellenreformációban, London az első Györgyök alatt, s Párizs a második császárságban. És mint az a másik három város: pompával, vagyonnal, szellemi fölénnyel győzött. Valami elkezdődött Károly császárral, Teréz apjával, ami csak 1918-ban lobbant ki. A madridi udvar átköltözött egy elmaradt városkába, pompaszerető angyalok röpültek utána, szétszedték a gót falakat, új díszeket raktak, s a császár halála után egy birodalmi székhely maradt a lányára. Ekkor tért át Bécs a többnyelvűségre. A múlt századi vereségek megtépázták, de nem nyomták vissza a vidékiességbe. Hétszer vagy nyolcszor jártam a betegágyánál, tükröt tartottam az ajkához, a lapja még elhomályosult. Madridi udvaroncok surrantak utánam, a kéményemben egy elátkozott olasz operaköltő huhogott.

Ma elő se veszem a tükröt. Ember és kő titkolja a nyelvtudását. A hold szétnéz a meredek tetőkön, ismét egy gót határvárosban jár.

*

A német császárereklyéket elvitték Bécsből. A pártnapok óta Nürnberg az új császárváros.

Tíz év előtt Németországot tartottuk az új Amerikának, a győztes Franciaország sáros, elmaradt falu volt mellette. Mélységes hitem, hogy a harmadik birodalom is új Amerika maradt, csak történelmi jelmezbe bújt. A németek rohantak bele legjobban a gépi civilizációba, s ebből a jelek szerint egy tapodtat se hátráltak. Az országot rádióval és repülőgéppel kormányozzák. A motorzúgásra tömegmoraj felel: ez a két hang hallatszik odaátról. Az igazi Amerika még soká jut e gép- és népuralom nyomába!

A népet leigázta Spengler réme: az ipari civilizáció. Külsőleg belenyugodtak, de a lelkük egy képzelt középkorba menekült. A politika rádiót és repülőgépet használ, de jelvénye a Hohenstaufen császárkorona, s a párt kettős könyvelői kést kötnek az oldalukra, mint az ógermán szabademberek. Technikai tudásukat arra használják, hogy technikai tökéletességük elől egy átköltött múltba röpüljenek. Odavetették magukat a Gépnek, de gondolatuk Nagy Ottó s az istenítélet korában jár, a madáchi Falanszter s a Brave New World küszöbén a lelküket megszállta Rübezahl. A német életforma magasfeszültségében technikai tökélyük és ipari civilizációjuk egy lelki visszavándorlással párosul. Hogyan bírják ezeket az ellentéteket?