Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 8. szám · / · ŐRJÁRAT
Egyre másra hagyja el a szellem naiv és hiszékeny emberét minden, amiben bízott, amit állandónak, megmásulhatatlannak hitt. A világ a szeme láttára - mint valami érthetetlen, gonosz bűvészet varázserejére - változik át, változik ki lényéből, s válik idegen, titokzatos és irgalmatlan hatalmak játékszerévé. Borzadva látjuk, hogy senki és semmi nem az, aminek és akinek hittük. Csupa csalékony látszat volt hát a világról alkotott képünk? Íme, a valóság elveti álarcát és a színpad "vad kacajával" csúfolja ki borzadásunkat. Már békés otthonunk is rémekkel telik meg. Minden a feje tetejére áll ebben az önmagát leleplező világban, s kuckónk is idegen világgá gonoszul, mintha a tengeri csiga házának védő tüskéi befelé fordulnának, szerencsétlen lakója puha, védtelen húsába mélyedve. Alig merünk a régi, meghitt fogalmainkhoz nyúlni, hiszen ismeretlen méreg fröccsen fel belőlük. A szavak átváltoznak ajkunkon a gonosz varázslat alatt, és utálattal kell kiköpnünk őket. Igen, már a szavak is! Ők is megcsalnak bennünket. Kezdik elfelejteni, hogy mivel tartoznak a beléjük vetett hitnek. Nem törődnek vele, hogy mit várunk tőlük, mit kell nekik jelenteni számunkra, márpedig nemcsak értelmileg, tulajdonképpeni tartalmuk szerint, hanem a hangzásukkal, csengésükkel vagy búgásukkal, s mindazzal, amit hangjaikhoz fűzünk képzettársításunk mesterkedésével. Íme, megrázzák magukat, és egy pillanat alatt összeomlik a gyermeteg kártyavár, amit nagy bizakodva, fáradsággal, türelemmel, nyelvünket a fogunk közé szorítva, lélegzetünket visszafojtva felrakosgattunk eddig oly engedékeny hátukon.
Mit kell olvasnia az embernek! A
Ezt jelenti a Nisi-Nisi Simbun, s ezt jelenti a Kukomin Simbun. Hát szabad ez? Ilyen édes, illatos, csilingelő, fura kis szavaknak szabad ilyet tenni? Szinte nem is bánom már, hogy mit csinálnak a japánok a kínaiakkal, oroszokkal és európaiakkal - csak ne a Nisi-Nisi Simbun jelentse, se a Kukomin Simbun.