Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 8. szám · / · SZABÓ T. ATTILA: HÁROM ISMERETLEN PÁLFFY-LEVÉL

SZABÓ T. ATTILA: HÁROM ISMERETLEN PÁLFFY-LEVÉL
3.

Pálffy János levele gr. Mikó Imréhez

Nagyméltóságú Gróf Úr!

Nagyméltóságodnak hozzám intézett s engem örök hálára kötelezett sorai kettős hatást okoztak reám: valóban megszégyenítettek, mert nem érdemelte meg azon hízelgő kifejezéseket, melyeket Exellenciád személyem iránt tanúsítani méltóztat, de másfelől, bevallom, kimondhatatlan örömet okoztak, mert általában a kevés jobbaknak, mindenek fölött a Nagyméltóságod méltánylása, úgyszólva lefolyt életem iránt, mondhatatlan jólesik éppen most, életem alkonyán, melyet talán nemsokára örök nyugalom követend. Ha Isten még életet ad, egyetlen buzgó törekvésem leénd valóban meg is érdemleni Exellenciádnak irántam nyilvánított jó véleményét, s határtalanul nagyrabecsült bizodalmát.

Exellenciádnak azon kérdésére, hogy véghagyományomat a Nemzeti Múzeum elnevezéséhez kötöm-e, határozottan válaszolom: Nem! Igaz ugyan, hogy végrendeletemben a nemzeti múzeum elnevezést használtam, részint azért, mert elmémben nem fordult meg más elnevezés, főleg pedig azért, mert nem ismertem azon felvilágosító körülményeket, melyeket Exellenciád most közölni méltóztatott velem. Megvallom, igen szégyenleném, ha egy hosszú élet s oly nehéz idők, mint aminőket leéltünk, meg nem tanítottak volna: fel nem áldozni lényeget névnek, a magot a héjnek, s igen jólesik, hogy e kérdés fölött Exellenciáddal tökéletesen egy véleményen lehetek s vagyok. Én is a dolgok lényegének tartom, hogy legyen Erdélynek múzeuma Kolozsvárt, magyar belszervezettel, magyar elemek túlnyomóságával, s csak másodrendű, de nem lényeges, nem a dolgok velejébe vágó kérdésnek tartom, hogy ezen múzeumot nemzetinek vagy országosnak fogják-e keresztelni, sőt annyira megyek, miszerint nemcsak elfogult rövidlátásnak, hanem a nemzet s jövője iránti bűnnek tartanám, ha akadnának hazafiak, kik az elnevezésnek magát a Múzeumot vinnék áldozatul.

Ha exellenciád ezen saját kezemmel s tökéletesen ép elmével írt határozott nyilatkozatomat végrendeletem magyarázatával s értelmezése végett annak idején elegendő okmánynak tartja, akkor nem lesz szükség változtatni magán a végrendeleten, ellenkező esetben méltóztat azt visszaküldeni, s én az egészet kifejezett elveimhez módosítólag megírva, haladék nélkül kiküldöm.

Végezetül engedje Exellenciád kifejeznem hálás köszönetem, hogy végrendeletem végrehajtását elvállalni kegyes. Nem hiúság ösztönzött ezen, talán merész kérelemre, hanem csak általam ismert s nem nyilvánítható fontos okok, hogy végrehajtója egy oly nagy tisztelet- és tekintélyben álló férfi legyen, mint Exellenciád.

Erőm annyira kimerült, miszerint kénytelen vagyok ezúttal levelemet lezárni, lévén határtalan tisztelettel

Exellenciádnak

örökre hálás, alázatos szolgája

Tarcsafalván, február 12-én 1857.

Pálffy János

N. B. Esedezem fordítani.

(A kettőbe hajtott negyedív negyedik lapján:)

U. i. Mielőtt levelemet postára küldhettem volna, eszembe jött, hogy a fennforgó kérdés egy magyarázó melléklettel talán legrövidebb úton lenne tisztába hozható, ennélfogva idezárok egyet, melyet ha Exellenciád kielégítőnek tart, ezen tárgy be lenne végezve, ellenkező esetben nem marad egyéb hátra, mint új végrendeletet írni. - Okom van esedezni Exellenciádnak, hogy végrendeletem megtétele halálom órájáig csak közöttünk marad.

(Eredetije egy kettőbe hajtott íven az Erdélyi Múzeum gr. Mikó Imre levéltárának írói levelezésanyagában.)