Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 8. szám

SZABÓ T. ATTILA: HÁROM ISMERETLEN PÁLFFY-LEVÉL

Az 1849/49-i magyar emlékiratirodalom egyik legérdekesebb alkotása Pálffy János emlékirata. Írója az erdélyi Udvarhelyszék székely primor (főrangú) családjainak egyikéből, a Tarcsafalvy Pálffy-családból származik.

Pálffy János (1804-1857) iskoláinak elvégzése után az osztrák hadseregbe lépett, de 30 esztendős korában részint egészségi okokból, részint valószínűleg politikaiakból, nyugalomba vonult. Ettől kezdve az erdélyi törvényhatósági küzdelmekben vett részt; előbb Küküllő, majd szülőföldje, Udvarhelyszék országgyűlési követe, végül pedig az 1848-as unió-országgyűlés egyik előkészítője, szónoka, és az uniót kimondó határozatot az uralkodóhoz, V. Ferdinándhoz Innsbruckba vivő kéttagú küldöttség egyik tagja volt. Erdélynek Magyarországgal való egyesülése után Udvarhelyszék ifj. gr. Bethlen Jánossal, addig követtársával egyetemben a pesti népképviseleti országgyűlésre követének választotta. Ekkora már politikai tekintélye oly nagyra emelkedett, hogy mikor az országgyűlés tisztviselőket választott, első alelnöknek őt tette meg. Csak 1949 januárjáig viselte e a tisztet, és csak eddig vett részt a kormány, a Honvédelmi Bizottmány munkájában is. Ekkor részben egészségi, de főkét elvi okok miatt lemondott mindkét tisztségéről, és nemsokára csatlakozott a Kossuth szélsőséges Habsburg-ellenes politikáját helytelenítő békepárthoz. Mint annak egyik legjelentősebb tagja, elveit a párt lapjában, a Jókai Mór szerkesztette Esti Lapok-ban nem közönséges írói készséggel és politikai készültséggel fejtegette. A szabadságharc bukása után egy ideig az országban bujdosott, majd Haynaunál jelentkezve nyolc hónapig a híres pesti Újépület foglya volt. Halálra ítélték, de aztán Haynau a kormánnyal való nézeteltérései miatt bosszúból neki és 28 társának megkegyelmezett. Kiszabadulása után másfél évig Pesten élt, 1851 őszén azonban Tarcalra, majd Sátoraljaújhelyre "confiniálták" (ez az ő kifejezése!). Itt kezdte írni 1856. januárjában Emlékezéseit. 1856 őszén a nagybeteg Pálffyt végre visszaengedték Erdélybe; itt halt meg a következő év áprilisában.

Az alább közlendő három levél Pálffy nagyon mostohán kezelt irodalmi hagyatékának most felfedezett, s eddig egyedül ismeretes három ilyen nemű darabja. Közüle az első, a br. Wesselényi Miklóshoz írott, a címzett személye miatt is, de meg azért is érdekes, mert mutatja az írónak, Pálffynak politikai felfogását, szabadelvű gondolkodását, és Wesselényivel való bensőséges viszonyát. A mási kettőnek, gr. Mikó Imrének iránymutató írói munkássága (Szózata, Irányeszmék) és az, hogy ő valósította meg 1859-ben az Erdélyi Múzeum már másfél évtizede vajúdó gondolatát, az erdélyi magyar közművelődés történetében kiemelkedő helyet biztosít. 1856 áprilisában a Kolozsvári Közlönyben írta meg azt a cikkét, amelyben az Erdélyi Múzeum megvalósítását sürgette. Az önkényuralom legsúlyosabb éveiben az ő nagy személyes befolyásával is három év kellett hozzá, míg a magyarságnak e jelenleg legnagyobb, kb. 10.000.000 pengőt érő közművelődési gyűjteménye, az Erdélyi Múzeum létrejött. Pálffy, mint maga is mondja, még magyarországi száműzetésében olvasta Mikó Imre gr. cikkét, és a test gyötrő betegsége és a lélek szenvedése között vergődve, titokban megírta és eljuttatta végrendeletét Mikó Imréhez. A titkolózásra azért volt szüksége, mert tudta, hogy kapzsi, vagyonszerző öccse, Dénes, a maga számára akarja megszerezni nőtlen bátyja minden vagyonát. [*]

Pálffynak gr. Mikó Imréhez írt levelét nemcsak mint utolsó irodalmi megnyilvánulását, nemcsak a benne kifejtett gondolatokért és a stílus különleges szépségéért tarthatjuk rendkívüli alkotásnak, hanem azért is, mert benne mintegy jellemzi saját magát, politikai elveit és gondolatvilágát is. Beleillett volna mindkettő Emlékezéseibe önjellemzésnek. Nem rajtam múlott, hogy Pálffy Emlékezéseinek kiadásába függelékként nem került bele.

A leveleket mai helyesírással közlöm, de a személy- és tulajdonnevekben, mint az szokásos, az eredeti levelek helyesírását tartottam meg. Az író nyelvére jellemző nyelvi sajátságokat gondosan megőriztem.

[*] Valóban, Pálffy János halála után a végrendeletet meg is támadta és a vagyont visszaperelte.