Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 8. szám
Elvégeztem, amit lehetett,
vittem innen odébb testemet.
Nem kérdeztem eddig: éltem csak;
nem türhetem már, hogy létem vak.
A világnak erdős szőnyegén
értelem jár. Ez a szövevény
tartalmat rejt, érzem, mélyen van
s mielőtt még tudnám, végem van.
Vésve van bár minden faágon,
hanem azt a vésést nem látom.
Irva is van minden levélen,
hanem azt az irást nem értem.
Nyilj meg világ, vigan tárulj fel,
titkaidat sorban áruld el.
Felhőidet fényben áztassad,
a magasból tiszta választ adj.
Mutass jelt az ösvény szép végén.
Rövidebb az időm, mint vélném.
Ha kérdőn hajol majd fölébem,
mit sugok a halál fülébe?