Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 7. szám · / · FIGYELŐ · / · KÉPZŐMŰVÉSZET
Második, bővített kiadásban jelent meg kiváló írónk, Lyka Károly művészettörténete, akinél pompásabb cicerónét el sem képzelhetünk a műélvezés kezdői számára. Minden nagyképűség nélkül, a mindennapi élet egyszerű és közvetlen nyelvén mondja el érdemes írói pályáján kialakult meggyőződéseit. Meleg szeretettel, lelkesen, de halk szóval magyaráz, feleslegesnek tart minden pátoszt és cicomát. Egyetlen egy célt tűzött ki maga elé, hogy képet adjon arról, amiről beszél, élesen, nem sok vonással kirajzolt jellegzetes képet, hogy az könnyen bevésődjék figyelmes olvasója lelkébe. De ez a kép egyáltalában nem felszínes, hanem mélyről markolt tulajdonságok rajzából áll, mert Lykának hatalmában van, hogy a művészet világának nem könnyen érzékelhető jelenségeit néhány egyszerű szóval összefoglalja.
Ezért ez a kis könyv messzire túljár a megszokott népszerűsítő könyvek jelentőségén. Nagy élvezettel és okulással olvashatja bárki azok közül is, akik régen túljutottak a művészeti irodalom kezdetein, és benne élnek a mai Európa fölötte gazdag művészeti tudományában. Mert hiszen egy elsőrangú műélvező és műértő rövidre fogott vallomásait kapja, egy valóban jelentős értékelés legvégső, szabatosan fogalmazott olyan eredményeit, amelyekből egy mindenképpen vonzó művészeti szenzualistának nemesen elrendeződő élményei bontakoznak ki előtte. Lyka itt sem elvonásokra, törvényszerűségek megállapítására törekvő művészeti gondolkodó, hanem olyan érzékeltető, aki a művészet megjelenéseit önmagában és önmagáért ünnepli. Karakterizáló képessége fölötte biztos. Akár egy-egy oldallal, akár sorokkal jellemez, vagy akár csak egy szóval, mindig kitűnően szemléltet és lelkesedést ébreszt. Legmagasabb teljesítményéig persze ott jut el, ahol még szűkre szabott tere mellett is kissé nekieresztheti tollát, ahol nagy egyéniségek jellemzésére veti magát: ezek a művészportrék pompás kis reliefek, melyek mesterien vannak kivésve.