Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 7. szám · / · Halász Gábor: JUSTH ZSIGMOND MAGYARORSZÁGI NAPLÓJÁBÓL

Halász Gábor: JUSTH ZSIGMOND MAGYARORSZÁGI NAPLÓJÁBÓL
A BOHÉMEK
Március 22. péntek

Néhányan jönnek: Hubay Jenő, Flesh (Feledi) Tivadar, Burger Lajos, Géza.

Hubay Jenő. Aki felületesen ismeri, az csak azt a Hubay Jenőt látja meg, amelyet az élet, és a - hangversenyterem mintáztak. Bele kell látni a lelkébe, hogy az ember megismerje a telivér művészt.

Igen csinált és igen igaz.

Az előbbi vonást a struggle for life (amelyet praktikus fivére magyaráz neki) és a nagy publikum hozta be egyéniségébe. Túlságosan virtuóz, bár nem eléggé arra, hogy a nagy művészt elfedje. Sokat áldoz a publikumnak, de még mindig elég anyag marad - a kiválasztottaknak.

Három éven keresztül minden évben találkoztam vele Párizsban, első évben antipatikus volt, másodikban közönyös, harmadikon (tavaly) ezt írom róla párizsi jegyzeteimben: "Egyike az érdekesebb magyar művészeknek. Egészen német, s tán ezért minden ízében művész. Felületesen ismerve nem rokonszenves, túlságosan virtuóz az allűrjeiben, jobban belátva lelkébe megszereti az ember. Első látásra képzelődőnek, elbizakodottnak hinné az ember. Miért? Mert minálunk nem apreciálják érdemei szerint, így aztán méfiant és kissé keserű lett. Il voudrait ętre "ŕ la place laquelle lui est due.

Alapjában azonban csupa szív, ez már a zenéjéből is érzik."

Ezt írtam róla tavaly. Nos, ma is aláírom. Német? - igen. Pesti német, de csak külsőségeiben. Zenéje francia zene wagneri formákban.

Kár, hogy külsőleg sok a csinált rajta. Szőke, hosszú, hegyes szakáll, mely tökéletesen ellentétben van fejformája által kifejezett egyéniségével. Felsütött túlságos hosszú haja n'est pas digne de lui.

Arcán tulajdonképp csak szemei érdekesek. Fekete, bár álmatag szemek. Valami benne szláv is, ezt érzem. Arra vallanak különben erősen kiálló pofacsontjai is.

Különben főleg operája (amelytől igen sokat várok) s Károly hoztak vele össze. Ma már egyike legkedvesebb pesti művésztársaimnak. Aztán meg jól is esik itthon egy európai látkörű, igazán művelt művész társasága, akivel társalogva át lehet lépni a Lajta partját - -

Vele jött Flesch Tivadar (Feledi Tivadar), zsidó eredetű, igen rokonszenves festő. Külsőleg semmi zsidós az egyéniségében, bensőleg - tán a kozmopolitizmus.

Különben még alig ismerem.

Nálam még Ábrányi Lajos. Elmosódott egyéniség. Un homme blanc par exellence. Akarathiány, puhányszerűség minden mozdulatában. El-elmosódó gondolatok, amelyeket alig tud megfegyelmezni. Semmi tehetsége nincs, sok a megrendelője. Évente vagy 20 arcképet fest.

Olcsó, gyorsan dolgozik, nem fárasztja modelljét. Íme, ez a titka.

Hasonló az energiahiányát illetően hozzá Berger Lajos. De ez talentum. Szubsztilis művész, egyike egyáltalán a legszubsztilisabb magyar artistáknak. Finom vonások, kezek, mélyszürke szem. Megtámadott idegek (s félek, kivált hátgerincidegek). Ez érzik beszédéből is. (Ebben is hasonlítva Ábrányihoz.)

Érzékeny, impresszionábilis ember. Könnyen hat reá valaki. E percben mint a mesteriskola tanítványa, Benczúr hatása alatt áll.

Kár, nagy kár.

Különben Batthyány Géza is hat rá.

Jenő a Walkürök majd egész első felvonását eljátssza, je sois tout plein de Berlin - -

Ebéd után ˝8-kor, Batthyány Istvánhoz, ki elkísér a Fesztyekig. Jólesik e család ragaszkodása hozzám. Mintha csak a saját családom lenne, szenvedésükön keresztül ismertek meg. Az ember csakis ha szenvedett, akkor képes az emberismeretre. Istvánnal lassan végig a körutakon fel a sugárút végére, s ott az esti ködben vagy négyszer megyünk fel-alá a városerdőtől a körtérig, s vissza. Úgy beszélt hozzám, mintha testvérek lennénk, elmondva olyan dolgokat, amelyeket ő csakis egy testvérnek mondhatna el.

Az élet hamar megérlelte, nyugodt, érett. Szenvedett, de nem boldogtalan.

Eleget szenvedett azért arra, hogy az életben igen nagyon ne bízzék, és így azokat a perceket keresse, amelyek biztos - ha nem is boldogságot, de legalább gyönyört adnak.

Furcsa hangulat - minden szürkés ködben, a nappal olyan zajos sugárút kihalt, a négy sor tar gallyai finom vonalakban törik meg a szürkés alapot. A lámpák vöröses fényívet vonnak a ködbe, megállunk el-elhallgatva. Minden csendes, homályos, csak a villa ablakain árad ki némi fény - -

Mintha késő ősz lenne.

Az életről beszélünk, a paysage olyan, mint a hangulat - -

Körülbelül 10 lehet, mire Jókaiékhoz bemegyek. Vacsoránál vannak, az asztalt Jókai, a Feszty pár, Káldy Gizella, Batthány Géza és Hubay Jenő ülik körül.

Jókai Mór... mikor először találkoztam vele, egész gyermekkorom eszembe jutott. Egy életet tudott műveivel telíteni - - egy egész fiatal életet. 16. évemig kedvenc íróm volt, majd meguntam, az ezután írt dolgait nem bírtam elolvasni, a reálisabb gondolkozással reálisabb könyveket szerettem meg, aztán a "mesterséggel" a tudatos olvasást is megtanultam - - s ma, midőn az öreg, nagy költő világoskék, jóságos szemeibe tekintek, lassú, behízelgő hangját hallom, eszembe jut megint mindaz a régi-régi szép hangulat. Azok az elragadó regék, az a fantasztikus világ, amelyet annyival jobban szerettem már akkor is az életnél!

Jókai mindenesetre az, akiről a legeltérőbb nézetet hallhatja az ember (mindenesetre elég nagy arra, hogy ez így legyen), vannak, kik istenítik, vannak, kik svindlert látnak benne - egyik sem, csak egy igen nagy naiv ember.

Azt mondják, sokszor változott, ez tudatosabb, intelligensebb embereknél is gyakori. S el lehetne mindenesetre mondani, hogy a legkiválóbbak változtak a legtöbbször!

Hogy nem igaz ember? Mindenesetre annak igazságáról, amit ír, meg van győződve, csakhogy - álmodni született, s nem az igazságot keresni és bizonyítani.

Egyáltalán a mai reális világgal szemben az az óriási hibája és erénye, hogy a való világ nem létezik reá nézve.

Regényei álmok, s aki, mint a mi pedáns - és goromba Péterfynk a realisztikus iskola szempontjából bírálja, olyan erratumot követ el, amilyet egy kritikusnak nem szabad elkövetnie.

Olyan, mintha a hattyút nyársra húznánk, s csodálkoznánk azon, hogy oly híres madár, mikor olyan rossz pecsenye!

Feszty Árpádné sz. Jókai Rozália, leánya. Elsősorban modern asszony, egy, nem, két generációval van előbbre, mint atyja. Sok művészi érzék, finomulás, legmodernebb a családban. Minket mind ő köt össze atyjával és férjével, bár az utóbbihoz sok év barátsága is köt. Egyrészt gyermekes vér (s ezt egy kissé csinálja is), másrészt egy öreg race világnézete. Egy barátom, ki jól ismeri, azt mondja, az a tragikum egyéniségében, hogy olyan nagynak, vállasnak született, midőn macskának érzi magát (a macska kedvenc állata), macska lelke van. Nicht ohne - - azt hiszem, szívesen az ölébe ülne néha az Árpádnak, s eldorombolna ott, ha ez állana termetéhez, s ha ölébe (kivált!) elférne.

Igen nő, kedves asszony különben, sok soumissio, és helyes - uralomvágy!

Encore des anthithčses!

Feszty Árpád. Vér, vér és vér. Mednyánszky tigriskének nevezte el - s valóban a tigrisre emlékeztet leginkább. Szenvedélyes, tüzes, s amellett lágy, bársonysimaságú mozdulatok. Optimista, dacára, hogy agyon akarta magát vagy 10 esztendeje lőni. Csak a napfényt akarja meglátni. Harmonikus ember, kinek nem szabad diszharmóniába jutni, mert ez még művészetét is tönkretenné. Most boldog - s így sokat fest. Különben nagy érzéke van a dramatikus iránt. Hangulatot keresett képeiben. Színben al fresco legjobb, így kevésbé élesek tónusai.

Mióta Jókai Róza férje, sokat beszél a modernizmusról, és - a divatra is kezd adni. Sőt! még a zenét is szereti. Azelőtt a zongorával el lehetett kergetni, csakis a cigányokat tűrte.

Káldy Gizella. Egy Kecskeméten született parisienne. Hegyes, felfelé álló orrocska, fekete kondor haj, fekete, intelligens szemek, finom száj, hegyes állacska. Sziporkázó, könnyű szellem, sok művészi érzék, kevesebb érzés. A la Grévin az egész alak. Anyja, Dékány Teréz operetténekesnő volt - úgy látszik, anyja művészete vált testté benne, sem atyjára, sem anyjára nem ütött.

Vacsora után Jenő játszik operájából - - pár részlet máig tökéletesen megmaradt nékem. Még most is zümmög a fejemben.