Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 6. szám · / · FIGYELŐ
Ez a könyv Kassa nehéz napjait rajzolja meg egy regény keretében, körülbelül azt az időt, amely az októberi forradalomtól június végéig telt el, tehát addig az időpontig, amikor a csehek - a magyar vörös csapatok visszavonulása után - újból s most már csaknem húsz esztendőre birtokukba vették a várost. Vécsey Zoltán friss ütemben, riporteri élénkséggel szemlélteti a változó eseményeket: van ereje éreztetni, hogyan pattognak szerte a háború tartóabroncsai, hogyan önti el az embereket a forradalmi békevágy, hogyan reagál Kassa az első cseh megszállásra, hogyan reménykedik a felszabadulásban, s milyen csalódás üti szíven, mikor a tanácsköztársaság, amelynek célját és értelmét a polgárság akkor még nemigen fogta föl, újra átengedi az intériumot a cseh haderőnek. A könyv mindezt kitetsző hitelességgel s úgy érzik, különösebb elfogultságok nélkül ábrázolja. A nagy és érdekes téma 500 lapon végig fűti az író beszélőkedvét.
Az olvasó érdeklődése már nem ilyen egyenletes. Azok a lapok, amelyeken a Történelem beszél, tehát amelyek az események sodró és gyilkos fordulásairól adnak számot, érdekesek. A jó riporter ügyes színei, megbízható adatai és egy zsurnaliszta konvenció által szentesített stilizálásai könnyű és jó olvasmányt adnak. Nincs ennek a rajznak igazi mélysége, nagyvonalúnak se lehet mondani, de készségesen és hasznosan tájékoztat. Ahhoz, hogy a város "lelkét" egységben éreztesse (a cím ilyesmit ígér!), s Kassa történelmi, tragikus vonaglását tömör látomásban fölizzítsa előttünk, már nem volt ereje az írónak. De azért, ismétlem, azok a fejezetek, amelyek a város sorsfordulatairól szólnak, nem érdemtelenek.
Annál kelletlenebbül fúrtuk át magunkat a romantikus részleteken. Az a szerelmi történet, amelyet az író nyilván a nagy históriai képek keretének és kötőanyagának szánt, fölöttébb szokványos. A könyv állandó figurái alig-alig gerjesztenek valami érdeklődést, s ha Kassa lelkét éppen "rajtuk keresztül" iparkodott megmutatni az író, bizony semmi jellegzeteset nem mondott kedves városáról. Azt hiszem, becsesebbet alkotott volna, ha a "regényt" teljesen kiveti művéből, s minden erejét a hiteles, szépírói elevenséggel megfestett korrajznak szenteli. Ehhez a műfajhoz jó érzéke van.