Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 6. szám · / · LÁTOGATÁS HUYSMANSNÁL
Munkácsyéknál.
Mint ember: jó kedélyes férfi, semmi brilliáns tulajdon. Érdekes hallgatás. Magyarul elfelejtett s franciául nem tanult meg. Ez utóbbi lacune-je meg fütyülése (magasan száll a daru stb.) teszi őt a legnagyobb hazafivá.
Liszt pár milliót adott hazájának, folytonosan segítette hazafiait, szellemével a magyar ember nívóját a lehető magasra tette a külföldön, s mind ennél többet tett az által, hogy dacára társadalmi félszegségeinknek évente Pesten töltött pár hónapot - s nem találták őt elég magyarnak arra, hogy hamvait haza szállítsák.
Persze nem tudott magyarul.
Mindehhez nem kell kommentár.
Madame de Munkácsy.
Pár év előtt egy recepció volt náluk, egyszerre csak Singner vagy Smith vagy valami ilyenféle nevű urat jelentenek be. Madame de Munkácsy elébe szalad, megragadva kezét így kiált fel: "Tiens vous ętes la vingtičme personne qui arrive - et la premičre non titrée!"
Azonkívül a grassouillettek közül való, kik nem elég souple-ok, sem nem elég gömbölyűek, s modorban sem elég disztingváltak arra, hogy elfelejtessék termetüket.
La femme tambour! Határozottan Munkácsy életében és művészetében az oly szükséges nagy dobot képviseli.
Sem többet sem kevesebbet ennél. Vagy tán a szerelmet is? Kötve hiszem.
Ott még Daubié (az akadémiából), ki el van ragadtatva, hogy emlékszem arra, hogy pár év előtt Pesten járt valamiféle tudományos küldetésben.
Lévén az institut azon 15 tagja közül egy, kikre senki sem emlékszik. N. B. nincs olyan francia, ki többet tudna az institut tagjai közül 25-nél felsorolni.
Náluk etesse de Moltke (a dán követ neje), madame Blest Gana, Lőwenhaupt báróné, Marie Dumas, mll. de Némethy stb.
Tőlük a