Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 6. szám · / · ILLYÉS GYULA: REMÉNY, REMÉNY...
Vonul a szél, mint hadsereg
a hajlongó, riadt vidéken,
tereli zsákmányát az égen:
völgyek és ismerős hegyek
futnak rabszolga-menetében.
Szülőföldem lágy halmai,
egy rét repül! - oh édes Tolna
így szakadsz emlék-darabokra -
Valóságban is karmai
közt erre próbál már a horda.
Két napja üvölt ez a szél,
Két napja csorognak e versek,
mint csapjai felszakadt sebnek.
Várom, a szív belealél.
A szenvedés se könnyebbít meg.
Ha száll, úgy száll már csak a dal,
mint a csikaszé olvadáskor,
mikor újra a hegyre gázol
részegen a pattanó gally
s nősténye messze illatától.
Remény, remény lánggal teli
szívemből bárha úgy kerengsz föl,
mint összeomlott épületből
a porfelleg szép griffjei,
ragadj fel omló életemből.