Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 3. szám · / · ŐRJÁRAT
Ezernyolcszáznegyvenkilenc májusának első napjaiban Teleki László gróf sürgősen Párizsba hívja a magyar forradalmi kormány londoni kiküldöttjét, Pulszky Ferencet. Pulszky nehezen válik meg az angol fővárostól. Sok és reménytelenül nehéz munkája van a
A találkozót mindketten jelentéktelennek tartják, Rieger fölöslegesnek és veszélyesnek is. Pulszky nemigen érti az összejövetel raiser d'étre-jét, Görgey hadműveletei felől aggódna inkább s nemigen tud összehangolódni a cseh parlamenti vezér óvatos osztrákbarátságával. Rieger biztos a szlávokban, Hurbanra gondol s irtózik a magyar rebellisekkel való találkozó következményeitől. Talán forgatja is a fejében a mosakodó és bocsánatot kérő leveleket Bécs és Prága felé.
Az összejövetel korántsem volt olyan érdektelen, mint az mindketten hitték. Magyarország újjárendezéséről folyt a vita hajnali két óráig. Ma úgy mondanánk: a történelmi és néprajzi elv jogosságáról beszéltek. Rieger Telekivel és Czartoryszkivel szemben a néprajzi elv alapján kategorikusan a cseh néptömbnek követelte a Felvidék szlováklakta területeit. "Ezeket már ő magáéinak tartotta" - írja Pulszky döbbenten. Ebben a pillanatban elsősorban Rieger az, aki a
Pulszky itt válaszképp ugyancsak kemény a vitában. Emlékszik Hodzsárra, akivel együtt tanulta a görög nyelvtan Eperjesen. Ez elszlávosodott felföldi megyékre gondolt, a tehetetlen magyar partikuralizmusra és a cseh politikus ausztrofil udvariasságára. A felföldi felkelők zászlajára, mely a szláv nemzeti üggyel együtt az osztrák reakciót jelentette.
S itt következik a fordulat.
Teleki és Czartoryszki nem engednek az elvek magaslatán. Rieger feladja a történelmi jog elvét, replikázzák. Ám ha feladja, ennek nem csak Magyarország de saját hazája felé is van konzekvenciája. Ha a magyar történelmi határ a szláv, úgy a cseh királyság tömbje a német elem miatt tarthatatlan.
A történelmi elv nélkül tehát "a maga tulajdon hazáját, Csehországot sem tarthatja meg egészen" - jegyzi meg Pulszky önéletírásában.
Íme a kérdés, amit Rieger - amint Palackyhoz és Pinkashoz írt levelei mutatják, - nem fogott fel teljesen, kótyagos inszurgensek igazságának tartotta.
Mit szólna Rieger, ha ma hazája új térképét mutatnánk neki? Eszébe jutna-e az a heves hajnali vita a Hótel Lambertben?
Az a megbánt Bach miniszternek beárult néhány óra a magyar radikálisokkal, mely egykor majdnem politikai pályájába került, meggyőzné-e arról legalább utólag, hogy aki kardot ránt, kard által pusztul el?
(Pozsony.)