Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 3. szám · / · ŐRJÁRAT

PEÉRY REZSŐ: HÓTEL LAMBERT, AVAGY A TÖRTÉNELMI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

Ezernyolcszáznegyvenkilenc májusának első napjaiban Teleki László gróf sürgősen Párizsba hívja a magyar forradalmi kormány londoni kiküldöttjét, Pulszky Ferencet. Pulszky nehezen válik meg az angol fővárostól. Sok és reménytelenül nehéz munkája van a Westbourne terrace környékén, Cobden környezetének pozíciójából puhítja a jóindulatú semlegességet s ha a Times ellen is áll a lelkes ostromnak, a Daily News-t, a Spectator-t, az Observer-t, a Globe-ot, a Morning Advertiser-t s tizennégy társát kell immár tájékoztató anyaggal ellátnia. Egész kis önkéntes szellemi szabadcsapatot kell vezényelnie s angolsága még tökéletlen, - nehezen szánja magát a csatornára. Teleki mániájához híven szlávokkal és nagyszabású közép-európai tervekkel lepi meg. Czartoryszki herceg házában, a Hótel Lambertben, Riegerrel hozza össze. Így kerülnek egymás mellé az eperjesi nemes úrfiból európai nevű radikálissá nőtt Pulszky Ferenc az új Magyarország álmáért annyi bátor körültekintő és okos munkát áldozó, majd száműzetést vállaló magyar - és Rieger Ferenc, a konzervatív hajlamú cseh politikus, az ócsehek vezére, aki később báróságot kap azért, mert a csehek Deákja lett, - 67 nélkül.

A találkozót mindketten jelentéktelennek tartják, Rieger fölöslegesnek és veszélyesnek is. Pulszky nemigen érti az összejövetel raiser d'étre-jét, Görgey hadműveletei felől aggódna inkább s nemigen tud összehangolódni a cseh parlamenti vezér óvatos osztrákbarátságával. Rieger biztos a szlávokban, Hurbanra gondol s irtózik a magyar rebellisekkel való találkozó következményeitől. Talán forgatja is a fejében a mosakodó és bocsánatot kérő leveleket Bécs és Prága felé.

Az összejövetel korántsem volt olyan érdektelen, mint az mindketten hitték. Magyarország újjárendezéséről folyt a vita hajnali két óráig. Ma úgy mondanánk: a történelmi és néprajzi elv jogosságáról beszéltek. Rieger Telekivel és Czartoryszkivel szemben a néprajzi elv alapján kategorikusan a cseh néptömbnek követelte a Felvidék szlováklakta területeit. "Ezeket már ő magáéinak tartotta" - írja Pulszky döbbenten. Ebben a pillanatban elsősorban Rieger az, aki a Kegyenc írójának vízióit igazolja. Teleki Lászlóét, aki megszállottan ismétli, hogy ha nem egyezünk ki a románokkal és csehekkel, ezek Magyarországot menthetetlenül földarabolják. Ez a pesszimista előrelátás inkább érti a cseh politikus makacs elveit, mint a valahai eperjesi követ radikális és márciusi magyarsága. Pulszkynak csak köztársasági elveit, történelmi érzékét és európai hazafiságát sérti Rieger bizalmatlansága, Teleki meg sötét álmait terebéjesíti és békülő kedvét csüggeszti. A vita messzi és kegyetlen távlatot bont. Mi légyen az együttműködés és kibékülés útja, az új pax hungarica, ha a bizalmatlan Riegernek még a magyar összeesküvők nagylelkű ajánlata, a hatalomban még nem biztosak szokványosan mértéktelen jóindulata is kevés, hogy Hurban népét egy új Magyarországon nemzetiségében és kultúrájában biztosítottnak lássa?

Pulszky itt válaszképp ugyancsak kemény a vitában. Emlékszik Hodzsárra, akivel együtt tanulta a görög nyelvtan Eperjesen. Ez elszlávosodott felföldi megyékre gondolt, a tehetetlen magyar partikuralizmusra és a cseh politikus ausztrofil udvariasságára. A felföldi felkelők zászlajára, mely a szláv nemzeti üggyel együtt az osztrák reakciót jelentette.

S itt következik a fordulat.

Teleki és Czartoryszki nem engednek az elvek magaslatán. Rieger feladja a történelmi jog elvét, replikázzák. Ám ha feladja, ennek nem csak Magyarország de saját hazája felé is van konzekvenciája. Ha a magyar történelmi határ a szláv, úgy a cseh királyság tömbje a német elem miatt tarthatatlan.

A történelmi elv nélkül tehát "a maga tulajdon hazáját, Csehországot sem tarthatja meg egészen" - jegyzi meg Pulszky önéletírásában.

Íme a kérdés, amit Rieger - amint Palackyhoz és Pinkashoz írt levelei mutatják, - nem fogott fel teljesen, kótyagos inszurgensek igazságának tartotta.

Mit szólna Rieger, ha ma hazája új térképét mutatnánk neki? Eszébe jutna-e az a heves hajnali vita a Hótel Lambertben?

Az a megbánt Bach miniszternek beárult néhány óra a magyar radikálisokkal, mely egykor majdnem politikai pályájába került, meggyőzné-e arról legalább utólag, hogy aki kardot ránt, kard által pusztul el?

(Pozsony.)