Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 3. szám
Piros, kék, sárga, zöld, lila
rongyaik lobogtak kihívón
és nevetett rajtuk a hídon
a bámészkodók csapata.
Topogó lábaik alatt
lassan úszott délnek a cirkusz
s az uszály orrában egy indus
büvölgette a halakat.
Kenyérmorzsákat dobált nekik,
féltékenyen nézték a majmok
ezt a náluk is különb majmot
és dörzsölték a kezeik.
Fáztak talán. És hirtelen
trombiták villantak a napban
és attól fogva szakadatlan
játszottak a hangszereken
a majmok és pojácanép,
játszottak és kacagtak egyre
és vigyorogtak és mekegve
rikoltoztak, hogy élni szép
és élni jó s bolond, aki
fél élni és meghalni reszket
és egyszerre havazni kezdtek
a déli rózsák szirmai,
sütött a nap, hullott a hó,
piros szivét dobálta ríva
egy tarkaszoknyás arlekina
és lassan úszott a hajó
s vele a híd, a part, a kéken
lobogó ég, puffant a horpadt
dob és a harangok daloltak,
mint egy farsangi temetésen.