Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 2. szám · / · FIGYELŐ · / · KÉPZŐMŰVÉSZET

FARKAS ZOLTÁN: IRODALOM

Az Ars Hungarica tizenötödik kötetében Gombosi György Beck Ö. Fülöpnek művészetét ismerteti.

A szerző - aki nyilván közvetlen érintkezésben a művésszel, mindig kitűnő magyarázója volt törekvéseinek - végigvezet Beck nagy sikerekben és nagy csalódásokban egyaránt gazdag pályáján. A nagy sikerek a plakett és érem európai hírű művészét boldogították, a nagy csalódások pedig azt a Becket érték, aki a kisplasztika teréről magasabb rendű szobrászati feladatok megoldására vágyódott.

Eljárt az idő és igazságszolgáltató szavával ma végre megajándékozza a háttérbe szorított Becket, a legmagasabbrendű szobrászi feladatok megoldásával vágyakozót is. Nem kisebb elismeréssel, mint amilyet éremművészetével szerzett magának. Sőt talán még nagyobbal. Mert hiszen akármilyen kiválóak, néha remekművek voltak plakettjei és még ha új stílust jelentettek is, nagymértékű plasztikája volt az újabbkori magyar szobrászat átalakulásának útjelzője. Beck mutatta meg elsőnek az irányt nálunk a minden sallangtól mentes, tisztára csak szobrászi eszközökkel élő, nagyvonalú, formailag zárt szobrászat felé.

Mily igazságtalansága volt a sorsnak, hogy ennek a kiváló művésznek Budapest területén egy nyilvános helyen felállított szobra sincsen, de a házak falára szorult, vagy a temetőt gazdagíthatta síremlékeivel. Végre tavaly felállították Budán egy szűziesen tiszta és minden erotikától távol álló remek női akt szobrát egy ugyancsak tőle tervezett szép kút díszeként. De nem soká mosolyoghatott ez egy szebb, szabadabb és boldogabb jövő felé, eltávolították helyéről.

Hiába vett részt sok pályázaton, lemaradt és gyakran rossz iparosok kerültek eléje. Egy emberélet merész álmait így ma csupán néhány kitűnő mellszobor, relief és síremlék testesíti meg, a legnagyobb feladatok megoldása, amelyeken tehetsége végső kibontakozását érte volna el nem lett osztályrésze. De minden esetre meg lehet az a vigasztalása, hogy azzal a kevéssel is, amit megvalósítania sikerült, irányt mutatott a magyar szobrászatnak. Olyan irányt, mely új virágzáshoz vezette, s ha nem is teljesen de részben kiszabadította a lélektelen sablonok és szobrásziatlan virtuozkodások elcsépelt és üres formavilágából.

Gombosi György találó megjegyzésekben és azok egységes képpé alakításában egyformán sikeres esszéje, valamint a gondos reprodukciók nyilván kevésbé tájékozott olvasóban is felkeltik majd az elismerésnek azt a melegét, amelyet Beck Ö. Fülöp magasrendű művészete kétségtelenül megérdemel.

*

A Hungária-nyomda évről-évre kitesz magáért: kiad egy-egy olyan könyvet, amelyet nyomdai tudása és ízlése legjavával készíttet. Tartalma ebben az évben régi és új magyar szerelmes levelekből áll, a sikerült összeválogatás Bisztrai Farkas Ferenc munkája. Mulatságos és szellemes előszavát Illyés Gyula írta. A könyv különben "Adassék e levél..." címet viseli.

A könyvdíszeket régi és új, magyar könyvnyomtatók által készített könyvekből Haiman-Kner György állította össze. Leginkább fametszeteket, keletkezésük idejével lehetőleg megközelítve a levelek keltjét. A legrégibb 1528-ból, a legfrissebb 1938-ból való.

Ez az ötödik Hungária-könyv méltó folytatása a sorozatnak, nyomása szép, papírja kitűnő, kötése ízléses, tartalma és díszei pedig négy évszázad magyar kultúrájának megható emberi és élvezetes művészi emlékeit idézi elénk.