Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 2. szám · / · FIGYELŐ
Török Sándor új regénye önéletrajzi írás. A könyv elolvasása után azonban azt kell éreznünk, hogy nála nem a divat vagy pusztán a vallomásvágy követelte meg ezt a műfajt, hanem ennél sokkal bensőbb kényszer. Saját fiatalságának egy esztendejét mondja el benne: mikor mint érésben lévő kamasz "napokat evett" ismerős családoknál, s közben egy műszaki tanfolyamot végzett az erdélyi kisvárosban.
A keret, amely a regény vázát adja, szimbolikus értelmű. A négy évszak, s ezeken belül a hét napjai jelzik az idő cselekvő részvételét s a regénybeli fiú emberré alakulását. Az író nyíltan kimondja könyve első lapján, hogy nem mai szemmel, hanem akkori énjével szeretné láttatni ezt az időszakot; ha ez nem is sikerül tökéletesen (írónak talán nem is sikerülhet összeforgatni a fejlődés fogaskerekeit, s megállítani egy múltbeli fejezetet); annál színesebben és plasztikusabban hozza elénkbe a környezetet és annak hangulatát.
A hat család, ahová a hét egyes napjain enni jár, hat kis világ, amelyekben az emberi sorsok és problémák mindegyike felmerül. Magyarok, románok, szászok, örmények élnek itt békés vagy marakodó együttlétben; kisebb tragédiák és örömünnepek zaklatják fel a mindennapot; gazdagon és pompásan megrajzolt epizód-alakok serege tarkítja a menazsériát, amit mindvégig szeretettel és érdeklődéssel mutat be az író.
Tulajdonképpeni ereje az apróbb alakok, a kisebb fontosságú jelenetek megrajzolásánál érezhető. Pár mondattal elénk hozza egy áhítatban megmámorosodott román katona, egy sunyi szász szolga, egy nyiszlett, vidám iparos legény alakját - és ezek között erősebb lüktetést vesz föl a regény. Kitűnő figurája Geroszim őrmester, az egyik család szolgájának kérője, medvealkatú, hatalmas, de kenyérre kenhető jámbor román katona. Vagy Tyiva néni, a "böjtölő - asszony", aki gazdag emberek házához jár, hogy saját testét sanyargatva, letudja azok bűneit.
A regény konfliktusait a kisebbségi élet súrlódásait színezik. Perecsényi bácsi, az öreg gyáros, és Bartha Miklós, a világháború során megrokkant fiatal férfi egy gyerekes összeesküvés áldozatai lesznek. A gazdag Juliu Pop karriervágyában elhidegült finom, törékeny feleségétől, mert annak magyarvolta kerékkötője terveinek. Az öreg orvos, Wolszky bácsi, lélekben is távol kerül szeretett leányától, mert azt egy szász fiatalember, idegen fajtabéli veszi feleségül.
A regény tulajdonképpen központi cselekménye, az író fejlődése, különösen botorkáló Isten-keresése volnának. A keretet alkotó események azonban túlduzzadnak kimért helyükön, indáik túlnövik a főalakot s a kamasz fiú belső alakulásában gyakran csak szaggatott betekintést nyerhetünk. A vasárnap ennek a fiúnak saját, külön ideje. Egy előkelő, régi magyar grófi házba volna hivatalos, azonban egyszer sem meri átlépni a ház küszöbét, s inkább színes meséket - embrionális írói alkotásokat talál ki erről a napról, anyjának, szállásadóinak.
Ezeken a magányos, gondolatokkal telt vasárnapokon jut el a dacos, már-már rossz útra került kamaszgyerek a maga Istenéhez. Eltekintve az "aktív katolikus" írók mesterségbeli Isten-kérdéseitől, talán nincs is magyar író, akit ennyire foglalkoztatna, ennyire égetően serkentene a megtérésnek, s mi több, az Istenhez vezető út megtalálásának kérdése. Már előző könyvében a
A sok érdekes és élvezetes figura, s kitűnően megfogott "kisplasztikai" helyzet, feledteti a regény nyilván ennek koncepciójának gyöngébb pontjait. A szerkezetet nem vezeti elég keményen, öntudatosan végig - nyilván ennek támasztékául használja (immár második regényében) a keretes formát. Ezt azonban olvasás közben ellensúlyozza az a valódi élet, amit alakjaiban, helyzeteiben tud belevarázsolni, s különösen az a melegség és szeretet, amellyel ezeket az alakokat közel hozza mindnyájunk szívéhez.