Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 1. szám · / · FIGYELŐ

ILLÉS ENDRE: ASZLÁNYI KÁROLY

Amikor első novellája a Nyugat egyik pályázatán feltűnt: húszéves sem volt. Amikor néhány hete az esős, koratéli estében, kint, a felázott, agyagos országúton meghalt, alig múlt harminc. Tehetségének veszélyes karrieríze volt. Saját autójában halt meg, amit maga vezetett neki a dorogi országúton a harminchetes kilométerkőnek. Filmjeit forgatták, persze csak a pesti Hunniában; operettjeit játszották; humoros regényeiben a kiadók üzletet láttak: egy sportlap munkatársa volt. Mindabban, amit csinált, mindig ott kísértett valami homályos, gyanús és kételyt ébresztő fintor: dánul tudott - és egy igen gyenge dán vígjátékot dolgozott át (vagy írt meg?) a Nemzeti Színház számára. Könyveinek címében nem vetette meg a szóviccet. Olyan fáradt, fanyar, kiábrándult volt, olyan tehetséges és annyi mindent és mindenkit ismert, hogy ebből az émelyből akár kis remeklések is születhettek volna. De inkább csak az ígéretük pattant ki: egy-egy jelző, néhány jó oldal, két-három furcsa utalás, - az író maga alig ért rá valamire, hol éhezett, hol könyvet kellett írnia, hol bukott, eredeti vígjátékokat szállított a színházaknak, hol sportcikket diktált, hol autót tanult vezetni. Angolul már kisgyerek óta tudott, Hollywooddal bármikor tárgyalhatott volna; de Hollywood nagyon sokáig nem érdeklődött utána.

Akik olvasták néhány regényét, azok tudják: a fáradt, sokszor nem is nemes fintorokkal nagyon komoly tehetséget találtak. Írás közben többször érkezett el számára az alkalom, hogy felhasználja széljegyzeteit egy nagyobb fajta mondain vádbeszédre, szellemes diagnózisra, groteszk bukfencre, - meg is állt néha, tűnődött, de azután csak legyintett és sietett tovább. Jó oldalaira egy-egy paradoxont vetett oda kristályosodási pontként és ha ez sokszor nyegleség is volt, nemegyszer viszont igazolódó, mélyebb következetesség. Hogy megérthesse az emberi állapotok és viszonyok képtelenségeit, nem az igazság, ész és értelem dogmái köré teremtette újra az életet, hanem a képtelenségek tótágas álló rendjében mutatta be világát. Ez a tótágast álló világ nyerte el irodalmastul, s kitűnő képességeivel együtt; s így is halt meg egy kerekeivel ég felé forduló autóban.