Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 1. szám · / · CS. SZABÓ LÁSZLÓ: ŐSZI NAPPALOK (NAPLÓ)

CS. SZABÓ LÁSZLÓ: ŐSZI NAPPALOK (NAPLÓ)
Október 28.

Az Egyetemi Kör előadássorozatot tart a Felvidékről. Megkérnek, beszéljek én is egy este. Nincs időm a fogalmazáshoz, kérdések alá fogatom magam. Ma volt ez a beszélgetés. Lejegyzem, ahogy a fejemben maradt.

Volt-e a Felvidék német típusú műveltségének önálló jellege?

A "Deutsche Kunst in Zips" és hasonló könyvek szerint aligha.

A Felvidék alsó fele a nagy geológiai törésvonalig magyar település és jóformán színét se látta német műveltségnek. Ez a törzsi foglalás csodálatosképpen körülbelül addig a kihűlt, harmadkori vulkánsorig ér, amely a leszakadt pannon rög s a föltüremlett Kárpátok határa. De érthető domborzati okból e szakadás mentén voltak azok a várak is, amelyek a bányavárosokat, tehát a német telepeket védték a töröktől. Érsekújvár, Léva, Fülek nélkül Selmecbánya is prédára került volna. Néprajzilag és történetileg egyaránt ős magyar terület, nomád népi emlékek s magyar katonaemlékek lelőhelye. Bartók és Kodály a megmondhatói, hogy a Csallóközben, Zoborhegyen, a gömöri-medencében könnyebb pogánykori dallamot találni, mint német kultúrnyomot. De ugyanitt vitézkedtek Balassi Bálint végbeli katonái. Érsekújvár Oláh Miklós palánkvárából sarjadt, Léva Dobó István birtoka volt, Fülek az egri vár hősi és tragikus sorsában osztozott. Szent István alatt észak felé, a hódoltság alatt dél felé volt gyepű, azaz katonai határ.

A kárpátaljai városok köveit azonban csakugyan átitatta a későgót sziléziai, szász és lovagrendi porosz műveltség, amely nemcsak itt, de származási helyén is "telepes" kultúra volt. Noha a német település a tokaji hegyláncnál megszakadt az erdélyi városokban ugyanez a műveltség folytatódott. Felvidéki formája mégis szelídebb, mint az erdélyi; itt-ott engedett a latin derűnek, bájnak s a magyar rendelők ízlésének. A selmecbányai M. S. mester táblaképein magyar képű bírák faggatják Jézust.

De Szepesben és Sárosban volt még egy különleges magyar műveltség is. Földesúri eredete miatt inkább tartozott az odavaló családokra, mint a nemzetiségiekre. Egyenlő mértéket tartott a tárgyi műveltség s az életművészet, a régi magyar gavalléria, a német szépmíves gond s a szláv mélabú közt. Szinyei-Merse Pál, a sárosi nemesúr és immár világhírű festő a fivéreivel vállán vitte a temetőbe öreg szlovák szolgájuk koporsóját. Ez a mozdulat is magyar műemlék, talán a legszebb egész Sárosban.

Alakított-e a Felvidék kultúráján a magyar nemesség? Márai említi Hufnagel 1617-es metszetét Kassáról. Az előtérben egy hajdú tiszt és egy szász polgár beszélget. Vajon ezekben a századokban a nemesi réteg is belekapcsolódott a felvidéki kultúrába?

A hajdú tiszt és a szász polgár egy régi metszeten Kolozsvár határában is beszélget. A három magyar fővárosban: Pozsonyban, Kassán és Kolozsváron a nemes és a polgár mindig országos és nem községi összetartozásban élt. Amit a nemes eszményben és érzésben hallgatagon kifejlesztett, a magyar vagy német polgár nagy műgonddal ki is fejezte: László király lovageszméjét a Kolozsvári Testvérek a Szent György szobron, egy század múlva Erzsébet asszonyi szentségét a kassai festő a dóm szárnyasoltárán s újabb három század múlva a magyar testőreszményt Donner Rafael a pozsonyi Szent Márton szobron.

Nemes és polgár közös nemzeti gondoskodására mutat a színjátszás története is. "Ha van a Kárpátok koszorújától övezett földrajzi terület szellemi és közműveltségi egységének bizonyítéka: a magyar színjátszás élettörténete bizonyára az" írja Rédey Tivadar Kolozsvár és Kassa egykori szerepéről a Nemzeti Színház történetében. "A pesti Nemzeti Színház létfeltételeit a határszélek éber hazaszeretete és önzetlen segítőkészsége teremtette meg; aminek alapjait Kolozsvár rakta le, azt ... Kassa továbbépítette."

De a különböző rendek és nemzetiségek Pozsonyban szövődtek össze legjobban. A német város évszázadokig szállásolta a magyar prímási udvart s a latin nyelvű országgyűlést, itt találták a legtöbb magyar nyelvemléket s a szlovák születésű Bél Mátyás itt küzdött német nyelven a magyar nyelv európai helyéért. Jól látta Hufnagel: a hajdú tisztnek s a szász polgárnak közös mondanivalója volt a városhatárban.

Miben álla Felvidéki kultúrhagyaték? Van-e határozott tartalma vagy csak "az öreg Garren" misztikus műve? (Garren, a hangszernyomdász Márai kassai regényének egyik főhőse.)

Pozsony, Kassa a szepesi és bányavidéki városok művészete már magában is csodálatos kultúrhagyaték. Olasz és francia vendégművészek sokat simítottak a jórészt német munkán; gyakran magyar szemmel készült. Legalább háromfajta ízlést és vérmérsékletet egyesített. De a felvidék különálló kultúrhivatása tulajdonképpen csak a török korral kezdődött. Abban az időben Magyarország keskeny csík volt a horvát tengerparttól a Felső-Tiszáig. Ott Erdély néven egy másik Magyarország következett. A Felvidék vigyázott rá, hogy a nyugati maradék és a keleti fejedelemség szellemileg és lelkileg örökre szét ne szakadjon. Így alakult ki az oda való ember hajlékony, sima természete. A városok lassan minden nemzetiséget befogadtak, a felvidéki ember lassan minden nyelvet megértett, a zipszer nem bújt megátalkodottan a falai mögé, mint az erdélyi szász, a magyar rákapott a német irodalomra, a szláv meglágyította a magyar és német kiejtést. Felső-Magyarország majdnem tökéletes nemzetiségi haza volt. Igaz ugyan, hogy ez a soknyelvű jószomszédság később elromlott, de a felvidéki ember egykori egyeztető s összekötő hívatása örökre a jellemén maradt. A többi magyarhoz képest még akkor is kozmopolita ha szűkebb hazájában soviniszta. Szerencsésebb körülmények közt Kassa egy magyar Athén lehetett volna. Még így is az volt egy kicsit.

A felvidéki fiatal, magyar értelmiség gondolkodása három fejezeten át fejlődött. Eleinte a "Nyugat" nagyjaitól tanult, majd a prágai professzorok Közép-Európa-szemléletétől, végül és legutoljára a magyar szociográfusoktól. Milyen helyzet várható ilyen szellemi előzmények után? Az apák nemzedékének nacionalista-konzervatív szelleme győz-e? Nem lesz-e a nemzedék problémából osztálykérdés?

Tíz év előtt a Nagy-Magyarországból átszakadt apák s a csalóka cseh demokráciától megszédült fiúk farkasszemet néztek egymással. Azokról még nem kopott le egészen a közjogi fölény, emezek elhitték, hogy a cseh-huszita hagyomány Masaryk varázsütésére átalakul angolszász demokráciává. Az apák még tele voltak keserűséggel, a fiúk feszes világnézettel. "Jobboldali"-nak lenni magas életkort, "baloldali"-nak lenni ifjúságot jelentett.

Ám az apák fokozatosan szakítottak a közjogias gondolkodással s a fiúk Masaryk művei után az életben is belekóstoltak a cseh demokráciában. Ki-ki a maga módján realista lett. A kisebbségi sors megfojtotta az öregek emlékeit s a fiatalok ábrándjait, a világnézeti-dogmatikus ellentét alámerült a közös kisebbségi érzésben, az elv a megaláztatásban. Rugdosták őket? Ó nem, néhányan még a prágai parlamentbe is bejutottak. De Dobó István városában, a Fejedelem székhelyén, Zrínyi Ilona várában másodrangú állampolgárokká, tűrt jövevényekké sorvadtak. Mint eleinte elromlott a világnézet helyrehozta a magyar keserűség. A kisebbségi sors feloldotta a testvérharcot, immár nem fajulhatott osztályellentétté apák és fiúk közt. Október 15-én, a meghasadó örvény előtt a prágai Új Szellem már megkönnyebbülve nézett vissza az elmúlt tíz évre: "Ha most, az ideges és bizonytalan napokban mintegy seregszemlét tartunk a szlovenszkói fiatalabb nemzedék gondolkodásmódja fölött, meg kell állapítanunk, hogy az elmúlt öt év alatt e fiatalság közelebb került a magyar stílushoz, mint előbb volt. A külső közeledés így szellemtörténetileg sokkal alkalmasabb pillanatban történt, mint tegyük föl tíz évvel ezelőtt. Akkor fiatalságunkat sokkal jobban megigézte egy idegen és baloldali világnézet, egy tetszetősnek látszó idegen életmód. Az ifjúság ízlése jóval közelebb állt a mesterkélten modern weimari felfogáshoz, mely Moszkva közvetítésével a prágai szellemi magatartásba is eljutott, mint az uralkodó magyarhoz, amelyet éppen akkor döngetett a leghevesebben Szabó Dezső és Szekfű Gyula. Azóta lényeges nivellálódás folyt le. Nehéz megmondani, mi okozta a változást, vajon a magyar fiú mélységes kiábrándulása a hipokrízis baloldali rendszeréből, vajon a nyomor és elkeseredés, vajon egyszerűen a kor ízlésének általános változása, amely az üres modernkedésből visszatalált apái nézeteihez, vajon lélekben megöregedett-e és bölcsé vált-e ez az ifjúság, vajon a nemzeti érzés általános ébredése vágott-e utat előtte a magyar stílus felé, a hitlerizmus lélekváltoztató szelleme, amely a moszkvai álpuritanizmust unottá és bárgyúvá tette - ne kutassuk az okokat, de tény, hogy az ifjúság megváltozott és a felfogása közelebb került a magyarországihoz. Nem mindenben lett volna helyes e változás és bizonyos szociális és egészséges elvek feladását jelentette volna, ha időközben Budapesten nem történik szintén változás és a Szekfü-féle realizmus, a Féja-Illyés féle népi gondolat, a Korunk Szava féle katolikus szocializmus, az Imrédy féle okos és kiegyensúlyozott rendszer és gazdasági becsületesség révén a magyar fiatalság felfogása ötven százalékig eléje nem jön a szlovákiai új nemzedék felfogásának, amely a maga részéről szintén ötven százalékig engedett merevségéből, úgyhogy az üdvös találkozás a középúton éppen ma, e drámai időben tényleg megtörténhetett."

Azt hiszem, a hazakészülő apáknak és fiúknak egy a mondanivalójuk az anyaországhoz. A gyökeres földreform, iparrendezés és a neobarokk középosztály szellem kiirtása közügy, ezen már nem vesz össze a visszatérő két nemzedék, a Tisza Istváni és a mienk. Öregek és fiatalok vállvetve fordulnának egy halogató anyaország ellen.

Van-e magyar polgárság a Felvidéken?

Mivel a városi polgárság évtizedek óta a Felvidéken is csak középosztály volt, vagyis egy múlt századi állami képződmény s hiányoztak rendi gyökerei, az államfordulat el is sodorta. Feleljen érte a millenáris Magyarország. A régi polgárság különösen a kilencvenes évek óta a közhivatalokba húzódott, a német is főleg azért magyarosodott el, hogy megyei vagy állami nyugdíjas legyen. Parasztnak a faluközösségben, polgárnak a kiváltságos városban a gyökere, mindkettő azzal erős, hogy helyi hagyományt, kiváltságot és szabadságot véd. Az állami menhelyeken sütkérező polgárság gyökerei leszáradtak s a vihar könnyűszerrel elsodorta a már csak szólás és nem lényeg szerint ősi szülővárosból. Mindössze szívósabb halottait hagyta hátra. Márai kassai regényében, a Féltékenyekben is csak ezektől a halottaktól szűköl a hódító. Reméljük, hogy a társadalom "anyagcseréje" legalább ezen a porhanyított területen megjavul. Csak akkor volt hiábavaló a húsz évi szenvedés, ha a csallóközi és bereki parasztivadék osztozik a fehérmegyei vagy békési dermedt helyzetében, ahelyett hogy példát mutatna ahhoz az emelkedéshez, amely ugyanakkor nem tépi el eredeti paraszt jellemétől s eredeti világától. Társadalmi oldóanyagot kérünk a Felvidéktől.

Elég erős-e a szellemi és vérségi asszimilálás ahhoz, hogy a felvidéki kevert vérű polgárokat megóvja a disszimilációs faji kísértéstől?

A kérdést magamra vehetem, családi emlékekkel felelhetek, hiszen "tipológiai határeset" vagyok. Udvarhelyi székely s küküllői szász vérből származom. A két család még Erdély jegyében egyesült: az egyik vonalon előforduló királybíróság székely dísz volt, a másik vonal irodalmár papjai és patikusai lokális szász emlékeket gyűjtögettek. Évszázados kötés szakadt meg már azzal is, hogy Medgyes eljutott Patakfalváig s Patakfalva Medgyesig. De az új párt Baross Gábor központosító tarifája ebből a tágabb erdélyi körből is kiszívta. Felköltözött Pestre. Két nemzedék alatt a székely és szász törzsi-táji lokálpatriotizmus átalakult fővárosi öntudattá. Ez a társadalmi és egyúttal lelki hullámzás a terület csonkítás után abbamaradt. Budapest kihűlten sütött a zipszer és szász tájra, megszakadt vonzata helyén azonban nem nőtt ki többé a régi, hatvanhét előtti lokálpatriotizmus. Néhány esztendeje egy új német vallás hömpölyög végig a földön, megremegteti az Isten háta mögé eső német szigetkéket is - (az új német népiség "flottabázisai"-t) - s ahogy a lutheranizmus közös lelki hazába gyűjtötte Luther híveit, az új vallási forradalom közös vérségi hazába gyűjt minden németet. A nacionalszocializmus is vallási mozgalom s a "Mein Kampf" éppen úgy egy marék jelképes német föld a föld minden pontján, mint egykor a Luther biblia. Mindenütt német haza van, ahol hisznek a Vezérben s ez a hit legalábbis lelki területenkívüliséget szerez minden nacionálszocialistának.

Csakhogy ez a vérségi-népi eszme nehezen fér össze azzal a történelmi-tradicionalista eszmével, amely a szent korona összes tagját, tehát a nemzetiségeket is magyarrá tette. A magyarság: szellemi képlet, történelmi állapot, emlék és magatartás s még csak az anyanyelvhez sincsen kötve. Ha azonban egy zipszer vagy szász fiatalember átesett a nacionálszocialista vallási élményen, elhidegül ettől a hagyományos magatartással kifejezhető és történelmi emlékekkel érzékelhető Hungáriától. A magyarság körülhatárolt gondolat, nem ér túl a szent korona testén, a német népi és faji gondolatnak viszont közömbös az országhatár, a Volga-menti német telepen éppen olyan a hőfoka és hatása, mint Hannoverben. Régen a német származás csak langyos Habsburg-hűségre buzdította a magyarországi németet (közülük is csak a labancot), ma három utódállam területén szétszórva elragadta egy új vallásos érzés, egy új s a réginél jóval földibb lutheranizmus. A millenniumi zipszer és szász család önként odaadta a fiát a magyar szellemnek - (szász nagyapámnak Vörösmarty Szép Ilonkáját kellett szavalnom),- ma sok zipszer és még több szász család visszatartja a német nép - és vérközösség számára. Ne feledjük, hogy a német nemzet helyett mindig népről beszél. A nemzet békés vagy erőszakos asszimilációval is összeállhat - a francia nemzet például kétezer éves asszimilálódás párlata; - a nép a szó német értelmében még az országhatáron belül is kiválasztja, disszimilálja az idegen vércsoportokat, a testvéri csoportokat ellenben a határon túl is magához köti. Egy német anyanyelvű néger Németországban sem német, egy prágai vagy bukaresti német ellenben itt is, ott is lelki területenkívüliségben él.

A Kárpát Kebelében című tanulmány végén az áll, hogy a jövő a történelmi tudat helyett inkább a népi tudatra támaszkodik. Vajon ez a polgárság szerepének meggyöngülését jelenti-e?

Magyar történelmi tudat főleg ott kell, ahol még Magyarország van, de már nincs magyar vagy csak volt. Szóval a szent korona testének a határain. Én a népi tudat előretörését csak a szorosan vett és visszakerülő magyar etnikumú területre értettem. Tulajdonképpen Féja, Matolcsy, Veres Péter stb. felvidéki hatását vettem tudomásul. Mikor a Kárpát Kebelében című tanulmányt írtam, Érsekújváron, Léván, Komáromban, Ógyallán már ők képviselték a testvéri Magyarországot, nemcsak a fiataloknak, de egy kicsit a megváltozott apáknak is.

Mert a magyar történelmi tudatnak kétféle az értelme: társadalmilag már csak a magyar paraszt- és munkásdemokrácia kerékkötője, de szellemileg szövet a nemzetiségek között. Ebben az értelemben változatlanul szerepel a felső Felvidéken, a Kárpátok koszorújában.