Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 1. szám · / · CS. SZABÓ LÁSZLÓ: ŐSZI NAPPALOK (NAPLÓ)

CS. SZABÓ LÁSZLÓ: ŐSZI NAPPALOK (NAPLÓ)
Október 17.

Tizenöt évvel ezelőtt még dadogott a rádió. Sípolt, zörgött az űr, az angyalok hazája. Rekedten üzentek az égiek. De azért mind elhittük, hogy ők üzennek. Majd kitisztul a hangjuk évtizedek vagy évszázadok múlva!

A hang gyorsabban kitisztult. De minél tisztább lett, annál alacsonyabbról jött. "Ecce ancilla Dei" dadogta az első gép. Legalább is így hallottuk. Ám az ember gyorsan tökéletesít, pár év múlva már ékesen szólt. Ékesszólón hadakozott. Mert ahogy tisztult a hang, úgy borult el a lélek. Még jóformán le se szokott a dadogásról, már szétszórta a háború magvait. Strasbourg Stuttgarttal vívott a rajnai megszállás, Bari Londonnal az abesszín háború alatt. Az első csak nemzeti háború volt, a másodiktól már az egész arab világ megmozdult. Azóta Sevilla-Barcelona, Tunisz-Tripolisz párviadala is világokat búsít.

(A mélyből, a földből jön a kenyér, a magosból, az égből a veszély. De csak abból a magosból, amit az ember elér. Ami fölötte van, még mindig az angyaloké. Ezúttal sem ők üzentek, majd később! Az emberi hangok és bombavető repülőgépek fölött egyszer mégis csak megnyílik az ég, mint Pozzo mennyezetképén a S. Ignazio templomban s a négy világrészt hangok és gépek helyett a mennyei fény fonja össze.)

A pozsonyi rádió ostoba és tajtékzó fenyegetése óta háborúban vagyunk a csehszlovákokkal. Pozsonyban, Besztercebányán és Kassán van az ágyúállásuk. Dühösek, de hevenyészve dolgoznak. Ha felkészülünk a hosszú háborúra, csak az első két hétben nehéz a dolgunk. A türelem néha a legnagyobb kegyetlenség. Legyünk türelmesek.

A komáromi tárgyalás egyebek közt azon feneklett meg, hogy a felek kétféle népszámlálási alapon álltak, a magyarok az 1910-esen, a csehszlovákok az 1930-ason. Azóta a három felvidéki rádió szinte óránként gyalázza az utolsó magyar népszámlálást. Egyik előadójuk azonban hajlandó visszamenni 1880-ra. Szerinte is csak akkor kezdték el istenigazában a magyarosítást.

De miért hátráljunk csak 1880-ig? Hátráljunk 1550-ig vagy 1300-ig! Ha ők megteszik történelmi jogalapnak a legendás morva birodalmat, mi is megtehetjük népszámlálási alapnak a korabeli okiratokból visszavetített becslést. Azokat az adatokat könnyen vállalhatjuk. Egy emberöltő délibábos, önámító, mechanikus magyarosítása szól a terhünkre a több évszázados zavartalan elszlávosodás a mentségünkre. Határjelek, dézsmalajstromok mutatják, hogy a középkorban a Nyitra-, Vág-, Garam-, Tarca-, Hernád-völgy szinte a legészakibb pontig magyar volt. Békés beolvadással vesztettük el ezt a területet.

Senkise kéri számon a szlovák Kovács Pétert vagy Kis Istvánt, gyönge a vállunk, hogy századok végzetes munkáját visszafordítsuk. Ők most minden szláv nevű magyart visszakövetelnek. Legalább háromszáz esztendeig szlávosodtunk s ezt három évtized szájmagyarosításával próbáltuk egy kicsit helyrehozni. De hallgassák meg a csehszlovák rádiókat! A magyar úr Szvatopluk óta tűzzel-vassal jár a Felvidéken.

Szóval melyik népszámlálásnál maradjunk? Alig kezdődött el ez a számtani versenyfutás, már utálom. A kor vaskos testiségére s az erőszak tekintélyére vall, hogy örök jelképeket is emberi hússal mérünk. Ebben a városban lakik kétezer magyar és kétezer szlovák, összesen tehát körülbelül húszezer font magyar és húszezer font szlovák hús. Most aztán melyiké a város?

Hivatalból nekem is hússal kell mérnem az igazunkat, de magamban a szellem hajszálmérlegére vetem. Kassát és Pozsonyt akkor is visszakérném, ha már egy szál magyarja se volna. Csináljunk becsületes vásárt: ne csak eleven hússal mérjük a jelképeket, hanem azokkal a halottakkal is, akiket a századok magukba visszafogadtak. Százalékkal mérnek? Mérjünk temetőkkel.

A magyar Reimshoz és Chartreshoz, a Koronázó és Dómvároshoz ragaszkodom, fütyülök a néprajzi százalékra. Sokszor mondtuk a franciáknak, hogy hazájukra vetítve elvesztettük a magyar Elzász-Lotaringiát, Gascognet, Guyennet, Provance-ot stb. "Négy Elzászt akartok?" kérdezte egy okos plakát a háború után. De még szörnyűbb, hogy oda van Reims és oda Chartres. Mert Reims több, mint a környező Champagne tartomány és Chartres több, mint a búzatermő Beauce, ami a tornyából látszik.

De ezt nem is próbálom megérteni az ellenféllel. Talán megértik messzebb. Elmondtatom franciául, angolul és olaszul. A csehszlovákokkal a font húsért harcolok.