Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 12. szám · / · Őrjárat
A statisztika adatai szerint Budapest területén 157 szobor van. Ezek közül 132 örökít meg történelmi személyt. A foglalkozási ágak szerint való megoszlás párhuzamosan halad a közélet szentesített rangsorolásával. Elsősorban a poitikusok tartanak számot a halhatatlanságra 28 szoborral (21 %), utánuk a katonák következnek 26-tal (19 %), és valóban udvariatlanságnak kell tekintenünk, hogy az uralkodókat és családtagjaikat csak 22 szobor örökíti meg (17 %). Az írók büszkék lehetnek, hogy negyedik helyen állanak. 20 kőbe és bronzba magasztosult pályatársuk figyeli Budapest utcáin és terein az irodalmi berkek harsány zaját (15 %). Ez a számarány megtisztelő, különösen ha egybevetjük azzal, hogy az összes többi művészfélék együttvéve csak 10 szobrot kaptak (7 %). Az ő vigaszuk csak az lehet, hogy Budapesten eddig még egy sportember sem kapott szobrot. Az első két kategória fölényéért viszont kárpótolja az irodalmat a 22 emléktábla, amellyel vezetnek. Az írók, úgylátszik, megelégednek a halhatatlanságnak ezzel a szerényebb formájával is, amelyet a baráti kör, tisztelők kis csapata is megválthat lelkes, de szűkre szabott áldozatkészségével. A nemzet kegyeletét, amely tehetősebb formában nyilatkozhat meg, hon- és városatyák szavazata képviseli. Nem csodálkozhatunk tehát némi részrehajláson, amely a halhatatlanságot is szívesebben osztogatja a közülük valónak, főként ha már nem kell tőle tartani. Igaz, hogy a szobrok halhatatlansága sem örök. Olvasom, hogy Londonban összeírták a szobrokat és kettőről nem tudták már megállapítani kit ábrázol. Az a sejtelmem, hogy valamikor "közéleti nagyságok" voltak ezek a névtelen halhatatlanok.