Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 12. szám · / · Őrjárat

Cs. Szabó László: A lángész

Amióta egy Budapestről szóló irodalmi Baedekerünk a Szabadság teret "magyar Concorde tér"-nek hívja, még jobban elment a bátorságom az idegenvezetéstől. Mutogassa más a világ legnagyobb hídját, a földkerekség legszebb parlamentjét s a többi legfelső fokban ragozott műemléket. Többször írtam és beszéltem idegeneknek Magyarországról és Budapestről. Nehéz, majdnem reménytelen vállalkozás, csakugyan a legokosabb, ha az ember inkább nyakló nélküli dicsekvéssel kezdi. De mielőtt végképp átadnám a szót a lelkendező lokálpatriótáknak, följegyzem, amit legutóbb egy külföldi ismerősömtől a magyar festészetről hallottam. Művelt, de nem műtörténész idegenről beszélek.

Végigjártuk a Szépművészeti Múzeum első emeleti balszárnyát. Ott van a XIX. századi festészetünk. Az idegen először látott magyar képeket.

Markó Károly rögtön meglepte. Csak a fiatalkori "Visegrád" tetszett komolyan, a "római" Markó elkésett Caracci és Poussin utánérzései inkább mulattatták. A biedermeierrel s kedvenc Borsosommal ("Bál után") nem volt sikerem. Pár nap előtt érkezett Bécsből, a Felső Belvedere kitűnő osztrák kismestereinek emlékével. Csak ezzel magyarázhatom Borsos és Weber Henrik kudarcát. A "Váci szüret" (Canzi Ágoston) s az "Oláh család" (Barabás Miklós) már érdekelte, mint — néprajzi emlék. "Késlekedők és folkloristák" mondta minden gúny nélkül a szabadságharc előtti festőkre. Madarász Viktorhoz állítólag ismerni kell a magyar történelmet. "Megrendítő" bólintott meggyőződés nélkül.

A Székely Bertalan-teremben hirtelen fölfigyelt, néhány kis kép, vázlat elragadta. "Ez néha majdnem Degas. Elragadón rajzol" Hát még ha tudta volna, hogy Székelyt is egész életében foglalkoztatta a táncosnők mozgása! Legjobb "Degas" képe: egy ülő táncosnő, sajnos, magántulajdon.

Munkácsyról már hallott s úgy látszik, csak rosszat. "A magyar James Tissot", "Világkiállítási tárgy", "Trilby kortársa". A jogos tiltakozást Munkácsyra bíztam. Csakugyan meglepte. "Sokkal, sokkal jobb a külföldi hírénél" vallotta be néhány kép előtt. ("Férfi a köpennyel", "Colpachi park", "Rőzseszedő lány", "Virágcsöndélet", "Liszt Ferenc arcképe" stb.) De még jobban tetszett Paál László. Meglepetésemre nem találta túl franciásnak. Magyar a lírája.

Fesztyt ("Golgotha"), Gyárfást ("Kund Abigél") és Benczúrt ("Vajk megkeresztelése") is megnézte. "Ez nálunk is volt" mondta kíméletesen.

Átmentünk a Szinyei-Merse-szobába. Körülnézett s elváltozott az arca Tekintete magyarázatot kért. "Olvassa el" "Majális" évszámát mondtam. "Magától jött rá mindenre."

Csöndben, sokáig nézte.

"Ez egy lángelme!" mondta hálásan.