Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 12. szám · / · Őrjárat
Nem tudom, minek hívják, amit Galamb Sándor végzett Eötvös József darabján. Akárminek hívják, jót tett neki. Az eredeti regényíróból ezt az átdolgozott darabírót ismerjük.
Ki nem hevít korának érzeménye, szakítsa ketté lantja húrjait! parancsolta Eötvös egyik versében. A kor érzeménye a szabadság volt. De egy hierarchikus szabadság, amelyben mindenki egyszerre úr és szolga a maga helyén. Ezt akarták Eötvösék a magyar nemesi szabadság helyére ültetni.
"Una eadamque nobilitas" ennek a nemesi szabadságnak a neve és abból áll, hogy fölfelé nincs kiváltság. A forradalmár lefelé egyenlősít, a magyar fölfelé. "Nincs úr" magyarul így szól: "nincs nálam nagyobb úr." "A gróf is csak ember" magyarul: "minden ember gróf."
Szó sincs róla, ez az örökös kiskirályság rokonszenvesebb, mint a labanc hierarchiatisztelet, amely fölfelé hajlik, lefelé komisz. Csak aztán ember legyen, aki ezzel a néppel bánni tud. "A magyar nem tűri az igát s nem tud élni a szabadsággal" fakadt ki állítólag egyszer Kollonich bíboros.
Eötvös József éppen a szabadság tudományára akarta megtanítani.