Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 12. szám · / · Őrjárat
Szemére hányták a győztes demokráciáknak, hogy rosszul bántak a weimari köztársasággal. Ez a bánásmód fosztotta meg belső becsületétől is. Legyünk ismét poroszok, gondolták a német Hamupipőkék, újdonsült nyugati nővéreink ettől jobban félnek.
Így is volt. Amióta megint poroszok, kiderül, hogy a "világnézeti nővérek" Weimar után is csak a potsdami gránátosokban hittek. Visszavárták, mint a nép a legendás királyokat. Szó szerint idézek két tanút.
Pár hete Sir Walter Layton egy keserű cikkben búcsút mondott az Economistnak. Tizenhét évig szerkesztette, a washingtoni tengeri leszerelési konferenciától a müncheni egyezményig. Amikor kezdte, az angolok és franciák azon veszekedtek, hogy mi előbbre való: a leszerelés vagy a biztonság? Azóta az angol állig fölfegyverkezett s a francia biztonság megrendült. Most már nincs amin veszekedjenek.
Sir Walter mossa a kezeit: az Economist mindent megjósolt. 1938. szeptember 15-én Chamberlain Berchtesgadenbe repült, de 1928. szeptember 15-én a lap már így polemizált Briand egyik leszerelési beszédével:
"A francia kormány mindenképpen arra ingerli a német népet, hogy az első adott alkalommal ismét fölfegyverkezzen. Megint elköveti Napoleon hibáját, ragaszkodik a fegyverkezési egyenlőtlenséghez s visszaél vele, hogy egy rövid időre leterített ellenfelét megfélemlítse. Briand olyan politika szószólója, amely magát gáncsolja el. De ha e politika szabadon rohanhat a magaásta sírba, valószínűleg egész Európát s talán az egész világot magával rántja."
Köszönjük Sir Walter az emlékeztetést! Körülbelül e sorokkal egyidőben jelent meg Lloyd George emlékirata a béketárgyalásról. Ebben az 1919. márciusi, ú. n. fontainbleaui memorandumát is idézi. Néhányan még emlékeznek, hogy az a koratavasz nagyon viharos volt Wilson, Clémenceau és az emlékíró közt.
"Elszakíthatjuk a német gyarmatokat, puszta karhatalommá süllyeszthetjük a seregét, ötödrangú tengeri hatalommá tehetjük, mindhiába! Ha érzi, hogy igazságtalanul bántak vele, egyszer még megfizettet a győzővel. Egy jövő háború legnagyobb okát abban látom, hogy a német népet, mely a világ egyik legerősebb s leghatalmasabb fajának bizonyult, körülveszik apró országok, amelyekben kevés kivétellel sose volt szilárd államkormányzás, de van egy sereg német s az mind az anyaországgal akar egyesülni. Szerintem hiába akarjuk egyszersmindenkorra megszabni a német fegyverkezést, hacsak ugyanakkor nem korlátozzuk a magunkét is."
Szóval már 1919-ben mindent tudtak. Fölösleges mondani, hogy ezt a két idézetet kétszázzal tetézhetném. Húsz éve is, tíz éve is tudták, hogy a weimari köztársaságon esett sérelmekre egyszer a porosz felel. Várták, most itt van.
De akkor miért vannak úgy meglepve?