Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 12. szám · / · Őrjárat

Cs. Szabó László: November 11, születésnap

December másodika volt a Bonaparteok szerencsés napja, a koronázás, Austerlitz, az 1851-es államcsíny évfordulója. Hinni kell a számokban.

Kétszer két egyessel jelölt napon a krisztusi korhoz, a két hármashoz értem. Az egynek is, háromnak is bűvös az ereje. Hát még ha kettő van belőlük! Megállok a keresztútnál, egyet suhintok keletre, egyet nyugatra, hármat délre, hármat északra. Szólalj emlékem!

Születésem évében háború volt Ázsiában. A család egy nagy papírzászlót tűzött Port Arthurra a térképen. Harminchárom év után én is ezt csinálom Felső-Magyarország térképén.

Születésem évében majdnem háborúztak Európában. Akkor volt az első marokkói válság. Így hívják a diplomácia virágnyelvén az első világháborús veszélyt. A német császár Tangerből fenyegette a franciákat, azok meg lázasan tárgyaltak az angolokkal. Mindegyik viszolygott a háborútól, nyár derekára mégis megérett. Az utolsó pillanatban Franciaország föláldozta Delcassét, a háborús külügyminisztert. A nagy találkozó későbbre maradt.

Születésnapomon kötötték meg a compičgnei fegyverszünetet. Azóta lobogódíszben ünnepel London és Párizs. Tavaly még Prága is.

Születésnapomon, krisztusi évem küszöbén szólt először szabad kassaiakhoz a dómharang. Jó szám ez a kétszer két egyes. Békét adott a világnak, örömöt a magyarnak. (Törékeny békét, de nagy örömöt.)

Lelépek a keresztútról s egy kicsit elbeszélgetek az ünnepelttel. Mi a kedvenc könyve?

Válogatás nélkül olvasok, nincs rangérzékem, az írói életösztön megóvott ettől. A remekíró sokszor elveszi a bátorságom, az elrettentő példa mindi jóra int. A lélekbúvár "világsikerek" kétes mélységeiben jöttem rá például az igénytelen, könnyű írók komoly tehetségére.

Mi a kedvenc verse? Egy Kölcsey s egy Vigny: "Zrínyi második éneke" s "A pásztor háza".

Ki a kedvenc muzsikusa? Gluck. Kedvenc festője? Leonardo, Vermeer, Degas. Költőben, művészben, muzsikusban megérzem az önkínzó, celebrális szenvedélyt.

Mi a kedvenc konyhája? Az olasz. Hű a hagyományhoz és nem vérengző. Kedvenc itala? A fehér burgundi. Barátságos s a szemedbe néz.

Kit szeret a legjobban? Egy magyar urat, aki Franciaországban vagy Angliában tanult. Kit utál legjobban? Az érzelgős rossz embert.

Hol a helye? "Mohács és Buda visszavétele" közt. Úgy értem, hogy engem is fél-gyermekségemben ért Buda elvesztése, mint a második humanista nemzedéket. Babits az én Oláh Miklósom s az erdélyi és felvidéki húszévesekben már ismerem az új Baronyai-Decsi Jánosokat. Oláh még látta Mátyás művelt és ép Magyarországát, Baronyai-Decsi már nem is emlékezett a magyar Budára. Az egyik után s a másik előtt éltek — s élnek ma is — az örök "tájékozódók". Vállalom ingatag sorsukat. A nagyvilág útjára vetett magyar humanistát próbálom egyeztetni a honához hű reformkori vándorral. Zsámboki János és Szemere Bertalan közt keresd a tanítványi helyem.

Van valami jó tanácsa? Számtalant tanulj és algebrát taníts. Tényeket fogadj be s eszméket adj.

Mi a tapasztalata? Az ellenreformáció a nép műve volt, nemcsak a jezsuitáké. Fordítva is igaz, hogy mindig "a víz az úr!" Időnként a reakció is népszenvedély.

Mi az életszabálya? Reggelenként Goethe után mondom:

Übers Niederträchtige
Niemand sich beklage;
Denn es ist das Mächtige
Was man dir auch sage.

Száz évig éltet ez a szabály.