Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 12. szám
Mint szobád egyszerre, ha villanyt kattantol
e vak szerelem úgy lett otthonom attól:
Egy lágy ütés, - aztán mennyi fény a szívben;
anyámra gondoltam s máris könnyebülten
Honnan e varázslat? Öregszem. Csitítva
Az elvadult földön ráismerek ujra
Mily közös hazátok van, asszonyok néktek!
mosolyotok, ahogy a remegő, éhes