Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 12. szám

Illyés Gyula: Nincs mit panaszolnom...

Nincs mit panaszolnom. Gazdag vagyok, boldog,
még ifju erőben.
Ha csahol is, egy szemrántásra elkullog
a halál mellőlem.

Rövidül bár az út, mit rovok dalolva,
látok egy-két csárdát,
hol az utazót a komor alkonyokba
fehér ággyal várják.

Egy-két fekvőhelyet még lehet szereznem,
helyemet keresve,
amíg forgolódva kényesen befekszem
kihevert helyemre.

Amíg - bármi jó is volt is a közelséged,
a melegség és csók -
lusta szeretőként elfordulok, élet,
mer' alunni még jobb.