Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 12. szám
Sose panaszkodom. Nem fér ki a számon.
Mit fedne fel a kín? A gúny ráncát rántom
Egyik kezével míg szép ajándékáról
a másikkal engem a sötétben Ámor,
Ó, konok száj, mely a mosolyra se nyílt meg,
puha-készen, mint a kisdednek az ételt,
Vártam tele dalla, - nem mint Memnon szobra!
széttörök én, attól féltem, darabokra.
Ó, keserű egység! Mit lesbe kuporgó
Feloldódva jajjal fordulok ki forró