Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 11. szám · / · Őrjárat
E történet hősét nem nevezhetem meg: ismerem szemérmességét. Ma sem sokkal gazdagabb, mint e történet idejében volt, tehát túlságosan szegény ahhoz, hogy hajdani nyomorával hivalkodjon. Majd jobb időkben — mint mondani szokta, — akkor talán egy "önéletrajz" vaskos kötete is megtelik e valószínűtlen szegénység szomorú s vidám eseteivel...
Talán jól fog az emlékezetem, megpróbálok az ő szavaival beszélni, hiszen úgy mondta el az itt következőket, mintha csak magában, sajátmagának beszélne.
— Akkortájt ritkán volt lakásom, illetve ritkán volt annyi pénzem, hogy ágyat béreljek valahol. Az ágyrajárók lakbére rendszerint heti 3 pengő s ha napi 50—60 fillért meg is kerestem piaci csomaghordással, három pengőm egy összegben nagyon ritkán volt...
— Harmadik-negyedik éjszakám lehetett már, amit utcán csavarogva, kapualjakba húzódva töltöttem — hajnalig. Hajnalban — mindig így történt ilyenkor, — valamelyik korán nyitó kávémérésbe mentem. Utcalányok, kisérőik, pincérek pihenték ki itt az éjszaka fáradalmait, én éhgyomorra feketét ittam s azon tűnődtem, hogy az éjszakánként elfeketézett ötven fillérek árán egy udvari szoba díványán aludhatnék, jó, kövér dunyha alatt... Végül is asztalra ejtett fejjel elaludtam.
— De nem ezt akartam elmondani, ez nem érdekes. Ez csak előzmény. Mint máskor ilyenkor, most is arra ébredtem, hogy a tulajdonos a vállamat rázza. De szokásos mondókája helyett most így szólt:
— Ne aludjon itt, nincs itt Gorkij Maxim...
— Riadtan néztem körül. Tizenkilencéves voltam, napról-napra terveztem a "nagy regény" megírását, Gorkij volt az eszményképem. A környezet is annyira azonos volt, a tulajdonos szavait is félálomban, alig hallottam: Gorkij fejét kerestem az összefújó arcok között. Csak percek múlva, kijózanodva az álmosság kábulatából, értettem meg mi is történt? "Nincs itt Éjjeli Menedékhely" — nyilván ezt akarta mondani a derék tulajdonos, de összezavarta a szerző nevét és a mű címét. Így aztán megnyugodtam. S még ma is megnyugtat annak a tudata, hogy az irodalom, ha csak egy név, vagy egy színdarabcím formájában, de eljut az éjjeli lebujokba is.