Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 11. szám · / · Figyelő
Pintér Jenő (és munkatársainak) Magyar nyelvvédő könyve oly meggazdagodott alakban érte meg második kiadását, hogy egészen új könyvként üdvözüljük a munka megjelenését. Az első kiadásból 25.000 példány kelt el hónapok alatt. Ez a példányszám nemcsak a könyv kitűnőségének, célszerűségének bizonysága, — az országos érdeklődésnek is a nyelvművelés kérdése iránt. A pompásan megmunkált talaj készen várta a termő mag elhintését. Pintér Jenő a talajnak ebben az előkészítésében is tevékeny részt vett évek óta, újabban mint a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvművelő Bizottságának elnöke.
Ha valaha volt könyv, amelynek értékét a sikerrel kell mérni, ez az. Hiába lenne mégoly jó, ha nem jutna el azok kezébe, akiknek szánták. Elsősorban az iskolai ifjúságnak írták ezt a könyvet, annak a nemzedéknek, amelynek nyelvérzéke jóra, rosszra, a legfogékonyabb. Itt még jókor érkezik az irányítás, jó példa és tanács.
A könyv hat részre oszlik. Fejezetei: a magyar stílus, a nyelvi sajátságok, hibás szavak, hibás kifejezések, idegen szavak, idegen kifejezések. Nyelvtani fejtegetéseit úgyszólván nétok, kifejezések egymás mellett és alatt mindvégig: helytelen és helyes mindahány sorra tömöríti. Példa és példa a félkönyvön keresztül.
A könyv nem törekszik teljességre. Ha nincs is benne minden megrovásra érett nyelvhiba, idegenszerűség — hiszen ezek számontartására már hetedik éve külön folyóiratot ad ki az Akadémia, éppen Pintér Jenő szerkesztésében — annál nagyobb érdeme, hogy amit felölel, egyetlen pillantásra megtaláljuk az ügyesen szerkesztett kötetben. nem is annyira olvasmány (ehhez túlságosan tömör és szűkszavú), inkább csak figyelmeztető és emlékeztető: erre ügyelj, így is lehet, így szebb, magyarosabb, világosabb. Példái meggyőzők és elgondolkodtatók.
A kötetnek több mint fele az idegen szavak kis szótára, többszörös magyar jelentésükkel. Háromezernél több közkeletű idegen szót sorol föl, szinte többet, mint ahány magyar szó az átlagember szókincse. Bőségesen elég, hogy rádöbbenjünk, mennyi ízes, jó magyar szót fal föl és fenyeget elsorvadással a nyelvünkbe és beszédünkbe befurakodott idegen szók sáskahada.
A stílus kényes kérdéseit bölcs óvatossággból éppen csak érinti a könyv. Nem csábul bele ennek a kimeríthetetlen és megtanulhatatlan művészetnek a fejtegetésébe. Mindössze néhány okos tanácsra szorítkozik. "Gyakorlati útmutatót kell a közönség kezébe adni, mert nem lehet kívánnunk, hogy mindenki mestere legyen a prózai stílusnak" — írja előszavában.
A Magyar nyelvvédő könyv első fejezetének első mondata — Írjunk egyszerűen, — híven fejezi ki Pintér Jenő célját és törekvését.