Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 11. szám
Itt ülök a Városligetben,
ülök, az őszre készületlen,
kietlen a kedvem, kietlen.
Egy napos padon üldögélek,
mint nyugdíjas, csendeske vének,
mint, nyugdíj nélkül, a szegények.
A botommal köröket írok.
Elrontom. Ceruzámmal írok.
A zimankómmal így se bírok.
Meleg, délszaki csöndre vágyom,
tipegne kék madárka-lábon,
lombot moccantana az ágon.
Oly fátyolozott, könnyű lenne
e csend, hogy elalélna benne
minden rossz zúgás a fejembe.
S midőn borult, lágy suttogása,
meggyőző, légies súgása
medrét az álomnak kiásta:
várnám, hogy lassudan megszólal
az enyhe mélyén aluvó dal,
pelyhesbegyű, kiscsőrü szóval.