Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 11. szám

Erdélyi József: A kisszék

Vásárba mentek s nem vitték magukkal
a kis fiut. Elhúzták a delet,
unta magát és átment a szomszédba,
a szomszédékhez, átment a gyerek.

Asztalnál ült a szomszéd és családja,
hörbölte már a meggylevest, a jót,
mit nagykanállal mert a tányérokba
a szomszédasszony és gyorsan fogyott.

A kis hívatlan az ajtó sarkánál,
a kisszéken epedve üldögélt.
Várt a végére, hogy a maradékból
jut neki is majd s meglessz az ebéd.

Csak egy kanállal a tál fenekéről!
Várt a kis szomszéd illedelmesen
és nézte, nézte szívszorongva, hogy fogy
a nagy tál étel veszedelmesen.

Csak egy csepp jusson a nyelve hegyére:
jóllakik tőle!... De az sem jutott,
ő meg nem kért. Úgy szégyellte magát hogy
szégyenletében szólni sem tudott.

Csak úgy érezte, hogy elhagyja testét,
elhagyja lelkét minden víg erő;
hogy az ő vére van abban atálban
s azt meri folyton a levesmerő.

Ő nézte őket, de ők rá sem néztek,
csak lakomáztak az asztal körül,
mintha nem tudnák, hogy belől az ajtón,
a kisszéken a szomszéd fia ül.

Megszólalt végre. - Mind megették! - úgymond,
és lefordult a kisszékről legott,
s meghalt a gyermek, mert a meggylevesből
egy kanállal, egy cseppet sem kapott.

Holtan esett a szomszédház földjére,
a kis kíváncsi, a kis nyomorult.
Szörnyet halt a szomszéd ajtósarkánál.
Utána a kisszék is felborult...