Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 10. szám
Oly dus vagy, mint a nyár és izes, mint az érett gyümölcs.
Lássátok, ő a kedvesem s bár nem dicsekszem vele
jólesik mindig és bizonyosan tudnom
ha elfordulok tőle, akkor is velem van.
Halleluja, Asszony, magasztalom erényeid
anyai gyöngédséged, fáradhatatlan szorgalmad
friss erőd és kemény állhatatosságod
S óh, milyen hangszeren dicsérjem
hasad fehér simaságát, rejtőző ágyékod
két tornyos melled és két meleg hónaljad
melyek oldhatatlan igézetben tartanak?
Hányszor lázadtam ellened, mint konok rabszolga
mint részeg katona, hányszor káromoltalak!
Békítő mosollyal asztalodhoz ültettél
és éjjel befogadtál hófehér ágyadba.
Milyen hangszeren dícsérjelek, Kedves
ki elengedsz magadtól s aztán megint visszahívsz
hogy becézz és gyötörj játékos ujjaiddal.