Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 10. szám
Fáj a szívem a családért,
az asszonyért, a kislányért:
asszonyomért-gyerekemért,
azért a két egyetlenért.
Fáj a szívem, sír a lelkem,
hogy elébük nem tehetem:
tegyék pénzzé, nekik adom;
árulják el, - én nem tudom...
Fáj a szívem a kislányért,
de még jobban az anyjáért.
mert a kislány: csak kislányom,
de az anyja: az én párom.
Sír a lelkem a kislányért,
de még jobban az anyjáért;
mert a kislány van magáért,
de az anyja - a családért.
Mert a kislány egyszer elhagy,
de az anyja velem marad;
velem marad, el nem válik,
holtomiglan s mindhalálig.