Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 10. szám
Színes kendővel nem intenek,
akik már elmaradtak,
ködöt őriznek, mint kincseket
és csöndet és nyugalmat.
Testükről nem hull az izzadtság,
homlokuk, combuk zöld lesz,
s nem fedik őket omló ruhák
és nem mondják: "úr ez" és "hölgy ez".
Gyűjtik a csöndet, mint bélyeget,
mállanak, ellustulnak.
Apró giliszták és gyökerek
tágas orrukba bújnak.
És szájukból kilép a homály,
hullt fogak helye tátong:
Emlékük, mint a legyecske száll
s üres szívünkre rázsong.