Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 8. szám · / · Őrjárat
Sok gyönyörűséggel forgattam az "Officina-képeskönyveket"; kedves és érdekes kiadványok. Külsőleg tetszetős az Auróra-kötet is mely Kisfaludy Károlyék folyóiratának jelentősebb közleményeiből közöl szemelvényeket, az eredeti metszetekkel illusztrálva. Dicséretes vállalkozás. Szépség és filológia, egyesülve.
Csakhogy az ilyesminek tökéletesnek kell lennie. Szépség mely nem egészen szép, és filológia mely nem egészen pontos, sokszor rosszabb a semminél. Mikor lesz újra, hogy valaki kiadja az Aurórát? A rossz kiadvány megakadályozza egy jónak létrejöttét: valóban rosszabb a semminél.
Az Auróra-kiadvány rettenetes. Már a bevezetése tele olyan mondatokkal, amiknek csúnyasága agyoncsapja a papír és nyomás szépségén érzett örömömet. Itt idézek egyet: ajánlom Halász Gyula figyelmébe. Éppen a "nyelv fölemeltetéséről" van szó. "A nyelv fölemeltetésének programját természetszerűleg követnie kellet a nyelv őrzőjének, a vidék és város magyar népének műveltségbéli megerősítése." Így. Mint mondtam, rettenetes. Még ha a grammatikai pongyolaságot sajtóhibának veszem is...
De sajtóhibának sem igen szabadna lenni ilyen könyvben. itt minden lapon van, gyakran kettő-három. Hiába lélegzünk föl a bevezetés után, mikor a kiadott szemelvények következnek. A szövegközlés is hemzseg a hibáktól. A versek minduntalan megbotlanak: egy-egy szótag kimarad, névelő vagy kötőszó. Összetört jambusok és hexameterek roncsai mindenütt! Alig van egy vers is amit fölszisszenés nélkül végig lehetne olvasni. Kisfaludy, Berzsenyi, Vörösmarty, Czuczor!... Szemere egy szonettjének strófái összecserélve, s az egész szonett formátlan, értelmetlen! Ugyanitt ez a sor: "Ah nem levék az éghez hivtelenné!", ami rímel az istennével (azaz istennővel), továbbá evvel hogy: körülröppenné; érdekes, művészi rím! A kiadó azonban így adja: "Ah nem levék az éghez hívtelen!" s a rím csikorogva kiszenved.
Satöbbi. Közül egy verset Csabától. Nyomban utána egyet Vörösmartytól. Egy szóval sem árulja el hogy Csaba is Vörösmarty! A Csaba-vers előtt Kovács Pálnak egy novella-részlete áll, itt megjegyzi, hogy Kazinczy ezt a "Kovács Pál" nevet, a Kisfaludy álnevének vélte. Ezt is tudja. Azt azonban nem tudja, hogy "Csaba" a Vörösmarty álneve volt. És nem tudja hogy a "Zöld ágon kis gili" kezdetű költeményt Vörösmarty írta. Az Auróra kiadására vállalkozott — s így ismeri Vörösmartyt!
Amit írtam, inkább óvás, mint megrovás. Örülök, hogy fiatal íróink közt kezd divatba jönni a filológia, s szívesen mentik át korunkba a régi irodalom érdekességeit. Nem akarnám elkedvetleníteni az ilyetén vállalkozásokat. De a kegyelettel nem fér össze a hanyagság. S a hanyagság ragadós betegség és veszedelmes. Értéktelenné teheti a legjobb szándékokat. S ha szó nélkül hagyják, vérszemet kap és elharapózik.