Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 8. szám · / · Figyelő

Kardos László: Mentont ajánlanám
Rab Gusztáv regénye

Az írók — nem számítva talán a legnagyobbakat — egy-egy olvasó-típus számára írnak. Van, aki nyílt kedélyű, vidéki gazdálkodóra, van, aki karrier-álmokba kallódó pesti gépírólányra, megint, aki kalandszomjas külvárosi suhancra vagy a békeidőkbe visszamerengő nénikére gondol írás közben. De talán a legnagyobbaktól sem idegen a közönséggel való ilyes kapcsolat-érzés.

Rab Gusztáv új regénye — Mentont ajánlanám — érzékeny idegzetű szabad szellemű, fülledt képzeletű, csiszoltabb ízlésű városi nőknek íródott. Az íróra magára is hasonló tulajdonságok jellemzők: finom érzékenység, érzékien fojtott képzelet, urbánus ízlés. Annak az olvasó-típusnak ír, amelyről az imént szóltam, de a típus keretei közt a legfelsőbb lehetőségek ihletik. Olvasóját nem annyira kiszolgálja, mint inkább egy szintre emeli önmagával. Szórakoztatni akar, de nem minden áron, főként nem megalázó alkú árán: a legtöbbet adja, ami telik tőle.

Ez a "legtöbb" azonban nem az igazi, tiszta és erős irodalom. Rab Gusztávból hiányzik a teremtő erő. Világa nem felfedezés, útjai nemtöretlenek, szemlélete nem "ádámi." Azt variálja, ami már bevált. Viszont mindenen javítani igyekszik. Az a merkantil fűtésű erotizmus és freudista közhelyekre alapozott, olcsó meglepetésekben utazó lélektan, amely írói örökségének kétes jellemzője volt, nála érezhetően sokat nemesedik. Ízlése magasabb és biztosabb, mint a műfajnak ebben a változatában dolgozó elődeié. Mesterségbeli intelligenciája jótékonyan óvja nyelvét is, meseformáló képzeletét is. (Ez utóbbi különben vakmerő, szinte az erőltetés határáig.) Írói feladatát — az olvasó-típusa kielégítésén felül — bizonyos pszichikai csomók megfejtésében látja. Alakjait e rejtvények plasztikus és csattanós megoldására állítja be, s így elegendőnek érzi, ha csupán egyetlen fénysávval is világítja meg őket, éppen rejtélyes szerelmi életük felől. Ez nem igazi, teljes ábrázolás és a könyvnek nem is a szereplői maradnak meg emlékezetünkben, hanem többé-kevésbé érdekes lelki talányai.

Mindenesetre, Rab Gusztáv jóleső eleganciával, becsvággyal és tehetségesen csinálja, amit csinál.