Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 8. szám · / · Figyelő
Első regény, de három színdarab és jó néhány novella sorakozik már mögötte. Boross Elemér nem kezdő író; műfajt is mintha azért változtatott volna, hogy visszatérjen oda, ahonnan az olcsóbb színpadi szórakoztatás lejtőjére tévedt. Kellemetlenül gyors tempóban futotta végig a pályát, amely az írótól a rutiniéig vezet. A jószándék valóban átüt Az éneklő fűrészben: többet akart adni olcsó jazz-ritmusnál, de megnemesíteni mégsem tudta munkáját, csak tömegben adott sokat. Regényét szinte szétfeszítik az események, alakok, epizódok. Öt regényt szorított egybe. Sajnos, külön-külön egyik sem volna több mint Az éneklő fűrész.
Két barát hazaérkezik a fogságból... Boross Elemér szereti az ellentéteket: Varga és Bolla a két barát már külsejükkel is az író poentírozó kedvét szolgálják. Varga kis ember, szelíd, szerény és bárgyú. Becsületes, igénytelen családapa, egyben a romlatlan vidék megszemélyesítője. Boross Elemérnél minden figura többé-kevésbé szimbolikus szerepet is vállal. Bolla a bőbeszédű, nagyhangú, borzas óriás: az entellektüel, a tagadás szelleme. Dikciózik, világmegváltó teóriákkal dobálózik, az emberiség megváltásánál nem adja alább. Varga visszacsöppen oda, ahonnan jött: a családba; Bolla remeteéletet kezd egy pesti házrengetegben. Két parton élnek, ki-ki a maga módján. És csalódás akkor éri őket, amikor szeszélyes kedvű hullámok átsodorják kettőjüket egymás vizére. A szelíd Varga alól majdnem kibillen a család: története ostoba, műveletlen, nagyravágyó feleség, mohó gyerekek végül is jóraforduló tragikomédiája. Bolla sorsában azonban nincs ilyen bearanyozó derű: nyomorultan, magányosan hal meg. Pénzét szétosztja a környék szegényei között, — pártfogoltjai kémnek nézik. Egy képviselőt karrierhez segít, — a képviselő rendőrkézre juttatja. És itt Boross Elemér aggálytalanul felhasznál néhány népszerű Márai-szólamot: "A család az oka mindennek" — és: "Amiben megkeseredik az életünk — az, hogy társas lény vagyunk". Legyünk őszinték: ez a zavaros és ostoba próféta — még Máraival nemesítve is — nem érdemel többet sorsánál. De a kis Varga gondjai sem hatnak meg.
A két barát élete Boross Elemér regényében csak a fatörzs, amely rengeteg mellékhajtásba lombosodik. Szakismeretekre teszünk szert: megismerjük például egy cipészműhely arriválását... Majd egy jazzkomponistává félrenevelt fiú pesti viszontagságait, bukását, megtérését... A kisvárosi figurák ötven év óta változatlan kliséit, a konjunktúrás Pest zenészfélvilágát... Boross Elemér a színlapon így jelezte volna őket: szomszédasszonyok, kiscselédek, részeges gavallér, könyvügynök, liliomtipró színigazgató, tömöttzsebű gyártulajdonos. Szóval: a népség és katonaság.
Úgy dagad ez a mese, mint a szappanhab opálos gyöngytömege a szalmaszál nógatására. És úgy vágják, keresztezik egymást a kis melléktörténetecskék, mint egy fotomontázs képei. Egészben mozgalmas, tarka egyveleg, de óvakodjunk attól, hogy kihámozzuk, közelebbről megnézzük őket és akár egy pillanatra is elmélyedjünk valamelyik részletben. Talán az angolok példája lebegett Boross Elemér előtt, akiknél gyakori a komoly lélektani analízis és a ponyva mezalliansza. De ez a "vérfrissítés" itt nem sikerült: nem elég elegáns, hogy tréfának érezzük a rikító mesét. Figuráit rotációs papírból vágta ki, foszlók és olcsók. Maszkban játszanak, mint a kínai színészek: legjellemzőbb grimaszuk arcukra fagyott. De aki ennyi figurát vázol, ráhibáz néhány sikerültebb profilra is, ilyen például Vargáné, a családanya. Állán bibircsókkal, örökös sürgés-forgásával, mindenkit mozgató energiájával, vészes hiúságával és hatalmas kotlószeretetével, a regény néhány oldalán mulattatott.
A háttér nem több, mint vetített díszlet. Pest, a "nagyváros", kissé úgy, ahogyan a fiacskájukért aggódó anyák elképzelik: millió szakadékkal. Mint egy "színes riportot", úgy érezzük az időt, a konjunktúrás évek ízét. A kisváros viszont a boldogság tanyája: a jó munkát jó pénzzel váltja be, biztonsággal, nyugalommal. Mint az ifjúsági regényekben, amelyeket nevelő célzattal írtak. És a kisváros "jó emberein" nem is talál mást Boross Elemér karrikirozó kedve, minthogy hibásan ejtik ki az idegen szavakat.
Három és félszáz oldalon örvénylik Az éneklő fűrész. Mintha ez volna a jelszó: ritmus. Gyors olvasásra szánhatta az író, — talán vonatzakatolás kíséretével.