Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 8. szám · / · Figyelő
Talán nem a legjobb, de azt hiszem, a legkarinthyasabb Karinthy-könyv. Kalandozás a túlvilágon — ez a legtágabb és legihletőbb alkalom az író sajátos, borzongató játék-ösztönének gáttalan kiélésére. Karinthy mindig szerette gondolatait fantasztikus ábrákon bemutatni, s a "túlvilágnál" szabadabb teret igazán nem találhatott volna kísérteties és elragadó szaltói számára. Mint legjobb írásai, ez is arról szól: mennyiben vagyunk rabjai embevoltunknak, testhez- és földhözkötöttségünknek, s hogyan változnának meg értékeink, ha valahonnan kívülről-felülől, a három dimenzión túlról vehetnők őket szemügyre.
Mr. Oldtime, a híres riporter, misztikus fakirtudománnyal tanulmányútra megy a túlvilágra, megjárja a különféle dimenziók országait — a negyediktől a nyolcadikig —, s tapasztalatairól a mennyekből átrádiózott riportokban tudósítja a New History olvasóit. Mint ahogy egy fuldokló, homályos álomból a levegős, tiszta, nyílt valóságra ébred az ember, úgy ébred Oldtime a mennyország újabb és újabb "köreire", egyre igazabb és elragadóbb "valóságokra", — s minden újabb dimenzióból úgy tekint vissza az előzőre, mint valami zavaros, alacsony és méltatlan álomra. Minden körben a létezés újabb értelmét és formáit éli meg, s egyre távolodva a földi léttől, végre a Legfelső Lény közelébe kerül. Semmi kedve többé a földre visszatérni — hiszen, mint mellékesen, érzelmes csattanóként kiderül — az egész riportsorozat csak ürügy volt a túlvilági útra: Oldtime igazában elhalt szerelmesét kereste ott a Kiterjedések végtelenében, elhalt kedvesét, akinek egyszer megígérte volt, hogy élve vagy halva, de fölkeresi ...
Ebben a keretben több szatirikus, humoros, önmagában is kerek epizód helyezkedik el. Egy sorozat "történelmi miniatűr", interjú az ősemberrel, Noéval, Kolumbusszal és másokkal, azután leleményes, gazdag rajzok a lapos képzeletű nyárspolgár, a szadista, majd az ábrándos szerelmes mennyországáról. Ezek az epizódok egy-egy filozofikus jellegű gondolat illusztrációi, de nincs mit tagadnunk, hogy a gondolatok valójában csak az ábrán átsugározva ragadnak meg, s így olvasó-élményünk végeredményben csaknem teljesen művészi színezetű, s csak kevéssé filozófiai. A könyv egyik telitalálatú, kitűnő részlete a szadista mennyország képe, ahol a kínzó fél a kínzott mazohista partnerrel egyformán élvezi a színpadiasan bestiális gyötrelmeket. A gyönyörtől giccsesen ájuldozó férfi és nő, a parodisztikusan kicirkalmazott, hánytatóan kéjes tortúrák remek rajza nélkül a "tanulságként" átszűrődő gondolat (kb. ez: mindenki a maga ízlése szerint boldog, — vagy: de gustibus...) sem nem eredeti, sem nem mély. Méllyé és eredetivé éppen a rajzon keresztül válik, pontosabban: a mélység és eredetiség élményét csak a kép szuggesztív formáinak, színeinek köszönjük. A legelnyűttebb igazság is a frissen kinyílt bimbó varázsával bűvöl el egy művészi alkotás "közegén" át, ha a művész ezt az igazságot ősemberi-első átéléssel ragadta meg, és valóban művészi erővel sikerült kifejeznie. A leggazdagabb és legsúlyosabb "gondolati" költészet is lapos bölcsességek halmazává omlik, ha széttúrva ritmusa rendjét, feloldva képeit s letörölve díszeit, prózára szereljük át.
Karinthynál is, noha ő igazán jellegzetesen "gondolati" író, igazában az írásművészet veszteget meg bennünket. Az emberi értékek relativitásának vagy abszolút erejének vitaeszméje — tehát az egész Karinthy-oeuvre ősmagja — többezer éves gondolat, de azért Karinthyt mégis joggal számítják a kor legeredetibb írói közé. Írásművészete ebben az új könyvében is, legalább a könyv javarészében, változatlanul teljes. Ahogy a mennyei dimenziók tágulását, cseréjét, egybeforgását részint a felsőbb matematika fogalmaival való tudós kacérkodással, részint álom-élményeink legillanóbb, ködfinom, de — íme — mégis tudatosítható változatainak hasonlatként való felhasználásával "érzékelteti", abban megint páratlan. És rezzenéstelenül biztos a hangja az Oldtime-biográfia stíl-utánzatában s azokon a sűrű, offenhachi humorú pontokon is, ahol a mennyei pátoszból egy-egy pillanatra, kajánul és csiklandósan, a pesti aszfalt nyelvébe zökken alá.
A könyv hibái szerkezetiek. A bevezető részek elnyúltak, a negyedik és a hetedik "kiterjedés" anyaga sovány, kivált a földuzzadt ötödikhez képest.