Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 8. szám · / · Erényi Gusztáv: Irodalmi műfajok
Az a lázas sürgés-forgás, ami itt előttünk egyes új irodalmi műfajok cégére alatt lezajlott, nem az irodalmi élet teljéből való és legtöbb regényt rangos írók ritkán írnak, inkább csak olvasnak, és írásaikban néha felcsendül könnyű fajsúlyú olvasmányaik hatásának egy-egy varázslatos motívuma. A regényes életrajz divatja magával ragadja ugyan az elitírók egyikét-másikát is, de inkább csak célszerűségi alapon vagy az árral való úszás múló vágyának engedve, komolyabb művészi kvalitások latbavetése nélkül. Ami végül a vérbeli író és a mozi viszonyán illeti, még a legjelesebb írók is ismert témáikkal, ötleteikkel nagyobb rizikó nélkül kerülnek vászonra, és nem tartozik a közönség megítélése alá, mit adtak önként a magukéból, mit engedtek át szabad prédául, mi fakult el és mi vált rikítóvá a reflektor visszfényében. Az írói felelősség elve minimumra csökkent.
A felület, amelyet így végighasítottunk, nagyobbrészt a népszerű, olcsó hatásokkal dolgozó irodalom, néha pedig egyenesen a kimondott ponyvairodalom vagy az üzemesített szórakoztató produkciók szakkörébe vág. Alkotásai néha a művészi ihletettség csalóka mezében jelentkeznek, de mindig erősen toborzó eszközökkel, a vásári felkínálkozás bevált módszereivel hatnak. A siker döntő tényezői: közkedvelt hódító és csavargó típusok, őrületes hajsza sportszerű, rejtvényszerű járulékokkal, szentimentálisan omló vagy brutálisan kirobbanó szerelem, fülledt erotikus élmények, happy end vagy könnyfakasztó mártírium, történeti giccs, nagy emberek hálóköntösben és lehengerlő gesztusok, hangszórós jelmondatok hevületében.
Annyi bizonyos: ezeknek a síkoknak egyikén sem termelődnek maradandó értékek. Még a leghangosabb életrajzi regénysikerek is csak néhány év tartamára szólnak. De következetesen megismétlődő tárgyi és hangulatbeli tüneteikkel mindezek a műfajok mégis csak korirányt, korszükségletet jelölnek, modern változatai a hősi regék, a kalandregények, a bábjáték, a hanswurstiáda fel-felbukkanó divatának, meg-megújuló hullámverésének. A vásári tömegízlésnek ezek a nyomtatott termékei ugyancsak módjával folytak be az irodalomtörténeti analízisbe. De közvetett hatásuk az irodalmi termelés színejavára mégis tekintélyes. Goethe Faust-ját is elsősorban népkönyves, bábszínházas gyermekkori emlékek inspirálták.
Körszemlélődésünk során még egyenetlen, gyomlálatlan földet tapostunk és nem juthattunk el pontosabban körülírt műfaji definíciók nyugalmas szintjére. De láttuk technika és romantika bizarr egybefonódását, láttunk a jelenkor lüktető dinamikája mellett egy sajátos, odaadó multbaszállást is. Minden ilyen kísérlet persze többé-kevésbé magán hordja a tömegszeszély, a talmi hatásokkal dolgozó nyárspolgári divat jegyeit. De ami mindenekfelett jellemző rájuk: a kergetődzésnek és a bujdosósdi-játéknak detektívregényes légköre, az annyiszor ridegnek és lélektelennek érzett mai üzemélet romantizálása és a romantikus múlt mai szintre hozása, az egész életütem filmszerűsítése, mindez nagy körvonalakban megsejtteti velünk a közeljövő költészetének nagy kísértéseit és problémáit.