Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 8. szám
Fogjátok be az orrotok! A forró
Déli ég alatt holttestek rohadnak:
Ki püspök vol, ki herceg, ki csak ember,
S most színét hordják téli alkonyatnak.
Szájukból kékesen dagad ki nyelvük,
Puffadt hasukban bogarak nyüzsögnek -
A föld férgeit szereti az Isten,
S az embert adta vacsorára dögnek.
Keztyűs urak, hölgyek! E látomásra
Kényes paripátok is visszahőköl -
S ti még tudtok nevetni és fecsegni?
Rettegjetek az elkövetkezőktől!
Dobjátok el a pengő citerát, míg
A zöldszárnyu Halál nem inti csendre,
Mert értetek is eljő, ki után a
Koldusok és bénák sírnak esengve.