Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 8. szám
Ó, csak magasan, magasan,
tovább! A piszkos ár fölött
maradj csak így:
tisztán, magasan, magasan!
El ne veszítsd lábad alól
sok-sok hulla-magad hegyét,
mely tart, emel
fölibe az alacsony tájnak!
Tárulnak feléd is lennen
lombok tudott kis bájai -
Mit adhatnak?
Mit adhat neked az az élet?
Egy vonást ne engedj lazulni!
Kemény kézzel ragadd az álmot,
Mely fölemelt! Soha, soha
meg ne tagadd
tiszta gőgöd, őrült magányod!