Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 8. szám
Mint mesebeli ághegyen
a hamvas mosolyú gyümölcs -
oly messzi vagy! Még nem is élsz,
csak tündökölsz!
Még zöld kocsányon tart az ég,
de te már lefelé kacsintgatsz!
únod a tiszta magasságot
s lefelé ringatsz.
A vágyak férgei kikezdték
már üdepiros szivecskédet -
ne tagadd! Valamit már sejtesz!
Úgy el-elrévedsz -
A föld piszkos melege vonz!
A gyanus táj, hol én is itt állok!
Egy pillanat - s elengeded
az égi ágat.
Jaj, hogy is tarthatnálak ott?
Mit is mondhatnék vágyam ellen,
szívem ellen, az ágat tépő
karjaim ellen?
Hullj ölembe, hideg gyümölcs!
Itt állok s várlak. Várlak, várlak!
Férfi vagyok, ne félj, elkaplak én -
én megtalállak!