Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 7. szám · / · Figyelő
Ilyen cím alatt Budapest Székesfőváros kiadásában, Némethy Károly tanácsnok szerkesztésében, Szendy Károly polgármester előszavával, komoly szakírók hozzájárulásával közel négyszáz oldalas, kultúrtörténeti utalásokban, művészeti és kartográfiai mellékletekben rendkívül gazdag mű jelent meg. Ahogyan Szendy Károly bevezető soraiban kiemeli, az 1838-iki árvíz két tekintetben is határmezsgyét jelent fővárosunk fejlődésében. Vele indul meg Budapest modern világvárosi kibontakozása, de következményei siettetik a magyar főváros magyarrá válásának folyamatát is. Mind a két vonatkozásban persze az árvíz és az azt követő társadalmi felbuzdulás inkább csak szimbolikus, mintsem kiváltó és elhatározó jelentőségű. Ami az árvizet követő újjáépítési hullám esélyeit illeti, éppen ebben a könyvben utal Bierbauer Virgil arra, "minő nehézségekkel áll szemben a helyreállító akarat" és mennyire nem sikerült a városrendezés kérdésének nagyszabású egyetemleges megoldása. A magyarosodás hevülete pedig, amely Kósa János feljegyzései szerint már a tizennyolcadik század végén nemzeti ruhában, táncban, zenében általánossá lesz, az árvíz utáni években az árvízen kívül eső okokból kulminál. De az izgalmas árvízi események tükrében mindamellett városunknak fejlődéstörténetileg még oly sok irányban ki nem aknázott múltja különös szemléletességgel tárul elénk.
Ezt a benyomást merítjük főleg Tolnai Gábornak a könyvbe iktatott "Az árvíz és az irodalom" c. tanulmányából, amely az árvíz körüli évek magyar fővárosának kimerítő kulturális rajza. A Buda felszabadítását követő siralmas pangás éveiből, amelyeknek tipikus népmulatságai közt elsősorban az állathecc, a céllövészet, a tánc, kávéház és kocsma szerepel, szinte észrevétlenül sodródunk a biedermeier mozgalmas korszakába. A rendnek, lemondásnak és szenvelgésnek ez a bizarr légköre, amelyben a művelt középosztály egyre nagyobb súlyhoz és befolyáshoz jut, tömör plaszticitásban éled fel. Látjuk, mint növekszik a politikai gyámkodás és gyanúsítgatás ellenhatásaként a családi élet bensősége és meghitt kis irodalmi körök összhangja, mint nyitja meg a főúri rend — Nagy Ignác szavai szerint — "az érdemesebb művészeknek, íróknak és műveltebb polgároknak fényes termeit és társalog velük legnyájasabb megelőzéssel. Ott vagyunk mi is a belvárosi szalonok felolvasó-asztalainál mint a korszerű Werthet-stílű regények könnyező hallgatói, magunk előtt látjuk az irodalmi élet sznobjait és az okoskodó nő őseit, akiket George Sand példája ihlet. Közvetlen közelből szemléljük az emberi elfinomulás és finomkodás szimptómáit, hat reánk a nemes szívnek oly sűrűn hangoztatott, az árvíz irodalmában is minduntalan megújuló szólama, feltűnnek előttünk a nőnevelés első apostolai vagy — ahogy szerzőnk nevezi őket, — a szép nem Fáy Andrásai, átéljük a gyermekirodalom gyermekéveit, hosszú sorban vonulnak fel a piperekönyvek, szerelmi levelezők, finom társalgók és alkalmi társas útmutatók.
Van ennek a kornak irodalmi attitűdjében egy sajátos kettősség, titanizmusnak és szenvelgő kicsinykedésnek groteszk keveréke. Mindkét végletből szüremlik egy és más az árvíz vélelmes élményének bőforrású költészetébe is. Egyfelől megrendít Vörösmarty Árvízi hajósá-nak nemes, mélyen átérzett pátosza és Lenaunak a bécsi Burgszínházban elhangzott komor Prológusa, másfelől ott ízetlenkednek Beöthy Zsigmondnak Bürger stílusában költött síri balladái, Selestey ömlengő siralmai, Székács és Kónyi túlságosan csattanó epigrammái, és Újlaky Gejza tolmácsolásában ránk csak az ebben a korban elmaradhatatlan oktató mese is, amelyben a megáradt Duna beszélni és mentegetődzni kezd. Vessük mindehhez hozzá az árvíz festészetének sajkás, romhalmazos, feldúlt temetős, hullámok közt siránkozó nőkben és gyermekekben annyira bővelkedő romantikáját, amelyhez Horváth Henrik (a műtörténész) fűz szellemes kommentárt. Az árvíz riasztó szenzációi, humánus nekigyűrkőzése, kontár fontoskodása nyomán belemélyedünk egy színes, visszás, ébredező kor egész szellemi struktúrájába, amely, mint irodalmunk elkövetkező fénykorának alapvető sziluettje, különösen érdekes és jelentős.