Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 6. szám
Eső után hasad a kék,
meztelenül ragyog az ég,
a csatornán friss víz csorog,
a torkos föld ma jóllakott,
és nedvesen és részegen
táncol a fény a réteken.
Ma éjszaka zizeg a nász
arasznyit nő minden kalász!
Széles talárban megy a pap,
a hívek félreállanak,
a pap ma szépen prédikált,
szava szívekbe csordogált,
s termékenyen és könnyesen
csillan jóság a szemeken.
Eső után az emberek
meleg éneket zengenek.
Egy asszony áll a kert alatt,
hajába fények hullanak,
a fény a fákon pereg át,
simítja áldott derekát.
Az asszony holnap szülni fog,
szíve alatt élet lobog,
Isten akarta, úgy lehet,
hogy szerelemeső esett.
Eső után hasad a kék,
meztelenül ragyog az ég,
magam is rímet ragadok,
vidám vagyok, költő vagyok,
a termékeny világ felett
szívet s ceruzát hegyezek,
és dalolok dalt, nevetőt,
adjon Isten sok jó esőt!