Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 6. szám

Nagy Zoltán: Tóth Árpád leveleiből

Az itt következő leveleket Tóth Árpád barátjához írta, bizalmas közlésül, nem gondolva arra, hogy valaha is a nyilvánosság elé kerüljenek. Aki olvassa őket, jól teszi, ha ezt eszében tartja. Ugyanaz a mondat mást jelent a könnyed baráti beszélgetés hangján és mást, ha a nyilvánosság számára mérlegelő gonddal veti papírra az író. Nem hiszem, hogy bárkire is valami bántó legyen ezekben a levelekben s különösen, ha nyomtatás helyett sebtében papírra vetett kézírást képzel maga elé az olvasó, biztos vagyok benne, hogy halála után se fog bántani senkit, aki életében senkit se bántott.

De még a hang és hangnem sem elég, ha igazán akarjuk megérteni amit mondanak. Kell ehhez a látomás is, mert az embereknek mindig egész lénye közöl valamit, nem csak a hangjuk, Ezért, ha kötelességének érzem, hogy e leveleket megmentsem az utókornak, mielőtt elkallódnak e zavaros kor kiszámíthatatlan széllökéseiben, nem tudom felmenteni magamat a másik, nehezebb feladat alól sem, hogy legalább halvány másolatát itt ne hagyjam a levelek írójáról őrzött képnek, mielőtt az őrző is az elkallódott levelek sorsára jut. Nem ez a hely és alkalom, hogy teljes arcképét megrajzolja, csak néhány sietős vonással akarom felvillantani az olvasó előtt a levélíró képét, jelezni a helyszínt, ahonnan elindultak.

Az első levelek Debrecenben, a Késes utcai apai házból íródtak. A Késes utca nem éppen előkelő utcája Debrecennek, sőt! A vasúttól bevezető főútvonalból indul ki, mindjárt az állomás előtti tér után, kiesik a forgalomból. Abban az időben sok muzsikus-cigány lakott itt, nyomott, elhanyagolt házakban. Csak egy emeletes ház volt benne, az is rossz híréről volt híres. Az apai ház, mélyen benyúlva a keskeny telekbe, szűk udvart fogott be. Hátul, az udvar végén, volt a fiúk szobája. (Három fiú és egy leány volt Tóth András családjában.) Innen indultak el az első levelek.

A finomságának és előkelőségnek nem a Késes utca a hazája és mégis itt formálódott az az emberi lélek, mely maga volt a finomság és lelki előkelőség. A környezet mindent elnyomó jelentőségét hangoztató elméletek soha súlyosabb vereséget nem szenvedtek, mint Tóth Árpád esetében. Hogy hogyan, az a Teremtés titka, de innen hozta jellemének nyílt egyenességét, a jóakaratot mindenki iránt, más szempontjai és érzései rovására is, azt a lelki alkatot, amit mint az angol kultúra emberi kivirágzását ismerünk. És innen hozta lelkének minden szellőre reagáló érzékenységét, szellemének franciás könnyedségét és világosságát, mely az Ile de France könnyű-kék egét és a Rue Saint Jacques tudós vidámságát juttatta mindig eszembe. A Késes utca nemtőjétől csak két ajándékot hozott, a szegénységet és a tüdőbajt. Mindkettő kora ifjúságától haláláig kísérte, de nem tudták elnyomni a többi nemtők ajándékát: szegényen is gentleman volt és betegségét is könnyed eleganciával viselte. Aki érintkezésbe került vele, ha visszagondolt rá, nem a szegénység vagy betegség jutott eszébe, hanem a szellem gazdagsága és könnyed előkelősége.

Költészete komorabb, mint egyénisége volt. Melancholiáját magának tartogatta, a magánynak, melynek titkos üvegházában költészete csírázott; a társas érintkezésben ösztönös udvariassággal és jóindulattal lelkének vidámabb színeit fordította az emberek felé. Szívesen volt meghitt társaságban. Baráti körben szellemes társalgó volt, aki örömest csillogtatta gazdag elméjének fénylő pávatollait és pajzán humorát, mely sohasem volt bántó, de idegenekkel szemben hirtelen visszavonult különös érzékenysége, mint a csiga a házába. Kedvvel évődött csinos hölgyekkel, akiknek mindenkor kedvence volt, de tréfáinak vidám serege mindig magasra emelte a született lovag lobogóját, melyen írva van Honny soit qui mal y pense!

Az irodalom és költészet volt számára a legvalóságosabb valóság, a világegyetem legfontosabb ténye és mindennek értelme és igazolása. A magyar költészet, melyet alaposan ismert és behatóan tanulmányozott, volt első nevelője és mindvégig legfőbb tanítómestere. De költői pályája kezdetén sokat foglalkozott a francia költészettel is és érettebb korában az angollal. Sokat olvasott, de szellemét nem tudta fogollyá tenni az írott szó: szeretett merengve tűnődni a tudományok világában, érdeklődése kiterjedt a természettudományokra is, fiatalabb korában különösen a botanika vonzotta, később a csillagos ég rejtélyei. Ily sokféle gyökérből virágzott ki gazdag kifejezésmódja: éltető nedveik útját követni lehet költészetében, amint egyre tökéletesebb harmóniában teljesednek ki.

A költőnek és az embernek megismeréséhez, úgy hiszem, hozzá fognak járulni ezek a levelek is. Itt az 1909-től a háború kezdetéig írt levelek következnek, a következő számban a többiek, melyek 1925-ig vezetnek. A levelek közt sokszor több éves ürességek vannak: ilyenkor egy városban laktunk és így nem volt alkalom a levélírásra. Kihagytam az egészen személyes vonatkozású leveleket és levélrészeket, de híven közlöm mindazt, ami az íróra, olvasmányaira, véleményeire, a korra és kortársaira világosságot vet.

 

1.

2.

3.

4.

5.

6.