Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 5. szám · / · Figyelő

Szolnoki István: A munka mitosza
Bud János könyve — Athenaeum-kiadás

Merev kategóriákban megrekedt gondolkodás, kételynélküli egyvonalúság jellemzi gyakran korunk politikusait. Szólamok ismételgetésével, ügyes formulákkal leplezik a logika hiányát, vagy nyíltan is megvetik a gondolkodás szabályait.

Bud János a másik típushoz tartozik. Inkább valami önmagával vívódó, eklektikus szellem az, ami a szerző összegyűjtött politikai tanulmányaiból felénk árad. Tájékozottsága meggátolja abban, hogy előre elfogadott sémák szerint sorra "megoldja" a kérdéseket. Aggodalma hazája sorsáért, kijelentéseiben a végletekig mérlegelővé teszi.

Az adott világgazdasági helyzetben bizonyos korporációs rendszer keretén belül egy mérsékelt állami intervencioniumus híve. Nem hitvallás ez, amiért lelkesedni kell, hanem felismerés, amire reálpolitikai szükségességek kényszerítik. "Az állami gigantizmusban sok a megtévesztő látszat és még több a komoly veszély". Mint politikus, tudatában van annak, hogy kis ország egymaga nem szegülhet ellen a világszerte uralkodó autarkisztikus irányzatnak; de Bud tudós is, akit tisztultabb elméleti álláspontjának kifejtésében kusza jelenünk nem befolyásolhat.

Egyik előadásában lesújtó kritikát mond az elzárkózás politikájáról és a nemzetek munkaközösségét hirdeti; az autarkia magában hordja a nemezetek összeütközésének csíráit. A statisztikus felkészültségével száll szembe azokkal a divatos irányzatokkal, amelyek a világgazdaságot és a nemzetgazdaságot mindenáron kiengesztelhetetlen ellenfeleknek szeretnék feltüntetni.

Ami most történik, szerző szerint csak a világháború és az azt követő tragédiák keserves elszámolása. A világ abból él szinte, amit a háborút megelőző évtizedekben gyűjtött. A történelemben azonban nincs visszatérés. Nem lehet visszatérni a 19. századbeli liberalizmus korába, sem a középkorba, amint azt némelyek gondolják.

"Ne túlozz semmit": a dephii Apollo-templom e feliratát választja jelmondatául s ez az önmérséklet irányelvként vonul végig írásain. Ez az elv teszi talán egyesek szemében néhol túlontúl óvatossá, de így kerüli el a dogmatizmus útveszőit is. S úgy lehet, ma a radikálisabb politikusok divatja van, de mi valahogy inkább bízunk a kétkedőkben és a keresőkben.