Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 4. szám
Elmentek már az álmok,
a lányok oly fehérek,
lábukon ered másznak,
szűkek a szoknyavásznak -
szájukat rágják, félnek.
Vizes szemüket nézik
s kendőt kötnek az éjre,
arcukon vihog a láz,
és sírnak, ahogy a ház
süllyed velük a mélyre.
Bábasszony jön az égen
sovány keze lehajlik,
lányok hasára sót tesz,
istennek mondva jót tesz,
a gyerek majd elalszik.
Kopognak kint az ajtón
magöklű barna férjek,
kalapjukat levéve
beleesnek az ágyszélre -
s hamar vörösbort kérnek.