Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 3. szám
Csak most robogott ki a vonat az állomásról
s előbb még virgonc kölyök, máris elaludtál.
Aludj csak, aludj, tündéri ékszer, megszelidült aluvó!
Angyalok aludnak így csupán s te közülök való vagy, érzi
és tudja a tiszta lélek. - Csak mi vagyunk ébren még,
gonosz felnőttek, az ördög vásott rokonai s unottan
várjuk a megérkezést, melyről már te az irigyelt
mennyországban álmodozol, anyád mellére hajtván
mosolygós szőke fejecskéd, mely úgy csillog most,
mint drága gyémánt a korom sötétségben.